"Boldogok, akik nem veszik magukat túl komolyan"

Beugrok az ágyba, a kapott csomagomat gyorsan az ablakba költöztetem, a paplant az orromig húzom, hogy az éppen belépő Édes ne lássa vigyoromat...

-Te már alszol?- kérdezi.

-Ühüm...-válaszolom, hogy ne sejtsen semmit.

-De menjünk még fogat mosni...-kezdené.

-Gyere ide...-duruzsolom a legelbűvölőbb hangomon.

Az ágy széléhez lép, én csak erre várok.Lerántom magamról a takarót, így jól láthatóvá válik Mikulás-bikinim.

-Óh, megjött a Télanyóóó...?-kérdezi nevetve.

-Bizony...-felelem és a kezébe nyomom a csomagját.

-Hmm..nem rossz...-motyogja engem stírölve, majd szorosan átölel és ad egy jókora cuppanós puszit.

Érdeklődése a felszerelésem felől addig tartott, amíg fel nem fedezte a csomagjára erősített gyöngyből fűzött csukát.Legalább annyira izgatta a fantáziáját, mint én...Ezek a halászok...!

2010/12/06/

Hétfőn töltöttem a huszat.Mivel kíváncsiságom határtalan próbáltam hétvégén kilesni Édes ajándékát.Nem turkáltam át tüzetesen a cuccát, és nem is leltem semmit.Már az is átfutott a fejemen, hogy csóri nem is vett semmit, és a sakktortát szánta ajándékul, amit Muterjával süttetett.Vasárnap este a "házibuli" után bizony azt mondta fürdés után behozza az ajándékomat a kocsiból.Gondolhattam volna!A tavalyi ajándékomat is a szekrényem tetején dugta el...És mit kaptam?

A kádban csücsülök.Elálmosodtam a meleg, illatos fürdővíztől.Néha összerezdülök a bojlerből  a vállamra csöpögő hideg víztől, vagy épp Édes tökéletes talpmasszázsától.