"Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet. És attól ócska, hogy meg is történik..."

A múlt hét igazán sűrű volt. Tényleg összefutottam az osztálytárssal. Mivel neki is programja adódott a megbeszélt időpontban, meg nekem is (megnéztem Szöszi színjátszós előadását) így nem mentünk semerre csak felugrott a szobánkba egy kicsit. Megjegyezte, hogy volt már egy párszor a koliban, de szobára még nem hívták... A kis naiv. Nem, nem szívattam meg (ha az nem minősül annak, hogy néha elcsacsogtam a feje felett szobatárssal) Kínosnak éreztem, hogy jó pár éve mekkora hatással volt rám már a puszta jelenléte is. (Például az egyik novellámat, a sárgarózsásat ő ihlette) Most meg sehun kifli, hogy régi haverom szavával éljek. Azt viszont észrevettem, hogy a kis gyönyörűség zavarban volt, mint a vasorrú bába a mágneses viharban. Egy óra után távozott, mert a tesója elhívta piát venni. Le se kisértem, mert csináltam szobatárs haját, készültünk Szöszi előadására.

Szöszi... ő egy külön sztori. Tapasztalatom szerint ő egy olyan típus, mint a hibás lépcsőfok... Egyszer pofára esel rajta úgy, hogy szarrátöröd magad, aztán egy életre megtanulod, hogy ugord át legközelebb reflexből. Kicsit bővebben kifejtve: ez az univerzális ember, aki bárhol bárkivel megtalálja a közös hangot, sőt nem riad meg attól sem, hogy mások számára félreérthetetlennek tűnő jeleket sugározzon (ami kérdőre vonáskor kiderül, hogy igenis félreértetted). Ezen a banánhéjon már elcsúsztam egyszer... azóta is nyalogatom a sebeimet. Rémisztően emlékeztet Vadászra (valamelyik nap még Őt is láttam a buszból kilesve, a barátnőjét kisérte ki, ironikusan megállapítottam magamban, hogy se külsőre se belsőre nem változhatott, 25 évesen is még mindig a 18 alattiakra bukik). A koliban töltött időm nagy részét vele töltöttem (a többit tanulással) Tegnap este például palacsintát sütöttünk, aztán (mivel szobatársam már aludt) átpakoltam a laptopot, és ágyból elfogyasztottuk a művünket, miközben Trónok Harcát néztünk. Egy idő után az ölembe hajtotta a fejét és megkért, hogy turkásszak a hajába. Elképzeltem magam előtt Édes arckifejezését... "Mindketten elvagyunk a saját világunkban, ő az övében én az enyémben. Ha végzek meg majd kiderül hogy tudjuk összedolgozni a kettőt" Ezt az egyik barátnőmnek mondtam miután Édes "elzavart", mert éjjeli pecázásra akart menni... Elszundított egy pár percre, amíg bogarásztam a fejét. Belegondoltam, ha nem lenne barátom... ha nem lenne csaja... ha nem lenne bagós... ha nem lenne ennyire gyerek... ha nem lenne mindenkivel ennyire közvetlen... ha nem lenne jövőre passzív féléves... ha nem lenne nálam fiatalabb... ha nem lenne sötét vízióm egy ilyen kapcsolat jövőjéről... ha nem lenne ennyi "ha nem lenne"... de van, és Édes ennél jóval többet ér. Jó... ő sem tökéletes, de ki az? A fickótársaság pótlására tökéletes Szöszi, de csak tisztességes keretek között. Mint Don Huan DeRick és Matyka. Hajnal négyig trécseltünk... szobatársa nincs bent. Már felajánlotta, hogy aludhatok nála, de akkor a takarón felezünk. Ragaszkodtam a saját ágyamhoz. Reggel egy kávéval kárpótolt. Na ettől még menne falnak Édes... ő ős kávéellenes... Holnap vizsgázom... és költözök ki a koliból. Nem sok mindent tanultam, oda voltam évvégi jegyért pitizni, megkajáltam és Szöszi megint betalált. Olyan szinten belemélyedt a hülyeségbe, hogy kénytelen voltam megfenyegetni, hogy megmondom "az Asszonynak", hogy miket művel. Egy percre kikerekedett a szeme, aztán folytatta: "Nem mondasz meg, mert előtte halálra csikollak!!!" Hiányzott már egy kis ökörködés... de ez lassan túladagolás. Mindegy, utoljára úgyis holnap látom. Megigérte, hogy segít kiköltözni. Egy kicsit tartok attól, hogy Fater (mivel ő jön be értem kocsival) milyen fejet fog vágni... még azt is kinézem, hogy Édes felé esetleg tesz egy megjegyzést... Hm. Inkább tanulom a patológiát, legalább abból legyen meg a négyes... Most más nem számít...

2012/05/30