A padkán

Egy hét múlva hazamegyek.

Szilveszterkor voltam utoljára otthon. Elhatároztam, hogy a téli cuccaim egy részét hazapakolom, mivel itt egyedül elfoglalnám a szekrényeket az összes motyómmal. Már rámoltam a pulcsikat a kofferomban, amikor írt öcsém:

Ha hazajövök számítsak egy témára: a szomszéd üresportára dzsipszi-családot akarnak beköltöztetni, a kert végében gyárat építenek. Muter komolyan felvetette, hogy az otthoni házat el kell adni. Fater az ára egyik felével átköltözne nagyanyám ősportájára, Muter meg a másik felével elhúzna Gálnyálasra, ahol az öröklött pénzéből vett romot tapasztgatja, amit elmondása szerint hatalmas összegekért fog továbbadni...

Vicces... már tizenéve hallgattam a Mónika showt, az "elválok csak fizessél ki" kezdetű monológot, de most mégis szarul esett... Hogy tényleg egyszer lefut a dolog...

Mint egy gyom, amit kitéptek és kicsesztek az út szélére... Mintha kirántották volna azt biztos alapot, mi van ha Édessel mégsem alakulnak úgy a dolgok? Ha ő küld haza, vagy én döntök úgy, hogy megunom, hogy minden egyes nap segget kell csinálnom a számból és mennék... de hova haza ezután...?

Mire voksolnék? - kérdi öcsém. Gondolkozom. Szerintem annak kell döntenie, aki legtöbbet tartózkodik a házban. És a háromhavi három napommal szerintem ebben nekem van a legkisebb beleszólásom.

Szép lassan visszapakolok a szekrénybe.