Vicces, hogy olykor az ember előtt konkrétan kirajzódik a jó és a rossz események végtelen Gauss -görbéje. Egyszer lent, egyszer fent... A múltkori kéretlen "tésvírkíséret" után elég jól alakult a hétvégém. 

Édes csak pénteken jött a meló miatt, és mivel én már csütörtökön otthon voltam kényelmesen megfőztem a jöttére. Pont akkor jött elő, amikor a csokis- túrós- körtés pite is elkészült. Ezután még Muter szülinapjára gyorsba összedobtam egy hasból sütött túrós, pudingos, szederzselés tortát. 

Miközben főzőcskéztem Muter kivitte Édest, hogy megmutassa neki hogy néznek ki azok az alumínium és egyéb vegyi anyagokból álló csíkok, amikkel az amcsi repülők szórják a népet (lásd chemtrail címszó alatt), aztán elővette a legfrissebb Blikkjét és tenyérjóslásba kezdett. Megállapította, hogy Édessel ugyanúgy néz ki, a kezünkön a "gyermekáldás-vonal". Mi az egészen csak mosolyogtunk...

Szombaton kint voltunk kishalat fogni. Mostanában Édes heppje, hogy novemberig legalább 300 kishalat kell szerezni, hogy nyugisan kezdődjön a csukázós időszak. Szomorúságára sok volt a nagyobbacska (csalinak nagy, sütni kicsi) Mire hazaértünk már öcsém is otthon volt, ő előtte 3 hétig kint volt lakótársával Kubában nyaralni. Megmutogatta a fényképeket, a csigákat, amiket szedett és mindenkinek adott valami ajándékot. Én konkrétan egy csontból faragott karkötőt kaptam nyaklánccal, meg egy erős parfümöt. Édesnek egy nagy halat hozott, amit gondos kezek aprólékosan egy marha tülkéből faragtak ki. Oda-és vissza volt tőle a gyönyörűségtől...Egy pár órára kimentünk még nagyanyámhoz fazonírozni a sövényt. Édes legalább a texasi láncfűrészes lelkesedésével suhogtatta, a benzines sövényvágót...

Este zenét hallgattunk Édessel, még korábban megbízott azzal, hogy keressek neki "hörgős" magyar bandákat. Megmutattam neki pár számot, amit mostanában hallgatok és felolvastam neki pár viccet. Mikor bágyadni láttam, az alacsony vércukrának tulajdonítottam. Jól tippeltem, a 2 mmol/l elég kevés... Megkóstoltattam vele a Muternak sütött sütit és megállapította, hogy az sokkal finomabb lett, mint diabetikus társa. Nem mert két szeletet megenni, de miután letette a tányérját még egyszer feltápászkodott, hogy törjön a sarkából. 

Vasárnap Édes folytatta a kishalazást, én tovább főzőcskéztem (Muter egy darabig segített, majd elhúzott 3-4 óra hosszára tojásért). Pont délre végeztem mire mindenki előkerült, plusz a vendégség, amire a kutya se számított... Az újdon-házasult unokatesóm Muterja jött és a fia (egyébként unokatesóm, két héttel az esküvő előtt elvetélt) valamint nővéremék. Folytathattam a sütkérezést, mikor már elégnek találtam csatlakoztam Édeshez, aki helyszűkében az ágyamon ülve fogyasztotta el ebédjét.

Csak később merészkedtünk ki, mivel a fejembe vettem, hogy a nagynak számító halakat megpucolom, megsütöm ropinak és elviszem másnapra a koleszba. Kint leültem egy fatuskó elé, megkaptam Édes bicskáját és az instrukcióit követve nekiláttam a pucolásnak: egy fejbecsapás, pikkelylekaparás, hasi részen pikkelylenyúzás, fejlecsapás, hasfelmetszés teljes hosszban, belsőségeket ki és mehet a tálba. Édes szinte vizsgáztatóan figyelte a tevékenységemet. Ő nem akart vele küszködni, mert szerinte úgyis pocsolyaíze lett volna a halnak.  Elvileg én is csak 8-10 darabot akartam megsütni próbaképp. Hamar unokaöcsém is odatévedt és érdeklődve nézegette a műveletet. Érdekesnek találtam, hogy egy számítógépen meg távirányítós repülőn felnőtt másodikos gyereket lekötött egy ilyen dolog, hogy halpucolás. Egy idő után már a vödörből ő adogatta halakat, hogy melyiket választom pucolásra, melyik kisebb, melyik nagyobb, kérdezgette, hogy minek milye micsoda stb. Elmondhatom, a gyerek nagy előnnyel készülhet a környezetismeret órára. Képes volt megvárni, míg a vödörből megpucoltam az összes kishalat (27 db lett) Muterék ezt nem nézték jó szemmel, miután a vendégek elmentek megjegyezték, hogy a gyerek lelkében ki tudja micsoda törést okoztam ezzel, hogy közvetlen mellette püfölöm és aprítom a halakat. "- Na és? Szerintem túlzottan nem rázta meg a dolog, elzavarni sem lehetett volna. Nővérem legalább háromszor hívta volna, de nem tágított." - vállat vontam. Édes ilyenkor már halat pucolt, én is buzgón lestem, hogy nagyanyám a csirkét bontja mégsem lettünk idegbetegek. Édes vállalta a kárászok beirdalását, én paníroztam, ő meg kisütötte. A végeredmény megosztó volt. Mi fiatalok imádtuk, úgy ropogott, Fater a tombolán nyert pár fogával ehetetlennek nyilvánította. Pocsolyaíz elmaradt.

Hétfőn reggel korai indulást terveztünk, így estére megpróbáltam minél több dolgot elrendezni. Bemutattam egyesével előtte, majd rásóztam az összes felszerelésem, amit szombaton Tankcsapdán akarok felvenni. Ő biztatott, hogy minél több dolgot pakoljak oda, amit hozzájuk vinnék, nehogy cipekedjek. Farmerpakolás közben megjegyezte, hogy szerinte nekünk egy nadrágméretünk van. Válaszképp odadobtam a kezemben lévő darabot. " - Tessék, ha ebbe beleszuszakolod magad, akkor elhiszem." Vigyorogva néztem, ahogy a csípőjéhez méri. "- Ez nem jön rám... - Na látod? Neked nagyobb segged van, mint nekem! De jó! - nevettem. Megemlítette, ha nézek magamnak egy jó téli kabátot vegyem meg nyugodtan, ő belesegít szülinapomra. 

Sajnálom, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a pár nap. Jól estek az apró figyelmességei, dicséretei a konyhatudományomra, meg a hatalmas jutalom ölelései, bújásai. Megnyugtató volt, összegömbölyödve vele aludni, sőt néhol a hortyogásaira, puszijaira felébredni is. ( Ma leltem egy csokit is, amit a táskámba belecsempészett, amíg nem figyeltem)

Ha nem lennék ilyen földhözragadt páros lábbal ugrálnék, hogy a hétvégén megkérdezte mekkora gyűrűt hordok...