A tegnapi egy igazi vegyes-nap volt...

"A melankóliát nem az időjárás okozza, hanem rosszindulatú emberek, akiknek semmi sem elég jó, vagy szándékosan ártani akarnak másoknak."

Nos, már nem én vagyok a legfrissebb konyhalány....

Két dolog piszkosul hiányzik mióta itt vagyunk...

Tíz perc múlva este hét... felhúzok egy random rövidnadrágot és egy topot, félig töltök két ásványvizes palackot, benyomom a gép szemét és kapcsolódom... bemelegítésként helyben futás. A fújtatásomra Édes frissen lezuhanyozva, üdén egy szál semmiben sétál ki a hálószobából. A küszöbnél megáll.…

"- Mennyi hús kell nektek? Csirkemellből hány kilót kértek? Tegnap bele se írtátok a leltárba mennyi van... - Haggyá má' békén, helyetted ne adjam le a rendelést...?"

"A csárda olyan, mint egy falu: ha az elején fingasz egyet, a végén már azt mondják be is fostál."

Huhh..de fáradt vagyok. Hajnal kettőkor még az ukrán konzumlányok visítozását hallgattuk, mert igen a Csárda panzióként is üzemel és természetes, hogy a szolgálati lakásba minden behallatszik. Hagyjuk... csak felhúzom magam, hogy egyes pénzes emberek miket nem csinálnak jó dolgukban. Inkább elkezdem…

Dolgozunk. Pénzt keresünk. Ingyen szállás van. Nekem 3, Édesnek 10 percre van a melóhely. Ingyen ebéd van.  250 km a hazaút. Édes a szakmájában dolgozik. Én nem. Mosogatok. Alapanyagot összekészítek. Vagy takarítok. És árut rendelek. Majd átveszem és kifizetem. Újabban kineveztek tisztítószer-raktár…