Dolgozunk. Pénzt keresünk. Ingyen szállás van. Nekem 3, Édesnek 10 percre van a melóhely. Ingyen ebéd van.  250 km a hazaút. Édes a szakmájában dolgozik. Én nem. Mosogatok. Alapanyagot összekészítek. Vagy takarítok. És árut rendelek. Majd átveszem és kifizetem. Újabban kineveztek tisztítószer-raktár felelősnek. Ível a karrier.

Kicsit bővebb lére eresztve:

December eleje óta Édessel együtt melózunk, mint ahogy előzőleg utaltam rá "Pest alatt egy csárdában". Édest felvették hivatásos halászként (mivel a Csárda halászattal is foglalkozik). Én eredetileg konyhalány pozícióban vagyok, de mivel van logisztikai végzettségem (istenem, mennyi szemrehányást kaptam Fatertól, hogy elvégeztem) kitalálták, hogy én leszek a Konyha Lelke. Vagyis: aki felelős a raktározásért, szemmel kíséri a tételek fogyását, a közelgő rendezvények anyagszükségletét és ezek alapján készít és ad le rendelést, kiszállításkor ellenőrzi az árut és a számlákon szereplő összeget és ha épp a többiek nem érnek rá, akkor be is cipeli a raktárba a cuccokat. És ha emellett van idő, akkor konyhalánykodik is. Szóval fuhh...

A szállás

Az első hónap a december volt. Eredetileg a telep legvégén voltunk elszállásolva egy kis családi házban, egy pincér fickóval, és a Csárda mindenesével (főleg birkapásztora) Pébácsival. Hál istennek mindenki külön szobában volt, de ez sem volt igazi, miután Pébácsiról kiderült, hogy egy igazi antiszociális görény. Pl: kitalálta, hogy napközben bejár a többi halász és összehugyozzák direkt a vécét. Sok esetben csak a pára folyt a falról, mert negyven fokot csinált a begyújtásokkal (hiába mondtam, hogy a párkány is tiszta víz), még több esetben ő maga pötyögtetett mindent össze a görbe pöcsével. Általában este 6-kor aludt (és 5-ig tart hivatalosan a munkaideje), de ha valaki hangosabban emelt fel egy széket, vagy rakott le egy tányért a konyhában képes volt kicsit később kivágtatni, hogy összevissza dobálja a székeket és a tányérokat, hogy ő bizony, most meg van sértődve, mert őt felébresztették. A biztosítékot az vágta ki, amikor a szemünkre vetette, hogy nem takarítunk. Ezt abból gondolta, hogy egyszer volt szemtanúja egy felmosásnak, és azt is menten összejárta a birkaszaros csizmájával. Ezután csak akkor volt takarítás, amikor nem volt otthon. Az is addig látszott, míg haza nem tért... Nem is lett volna gond, de ez a nagyon bölcs ember a főnöknek is ecsetelte ezeket a dolgokat és kezdtünk parázni tőle...

A dolgok már úgy elfajultak, hogy szóba sem álltunk Pébácsival, mikor a Nagy Főnök egyszer bejött a konyhára, (pont amikor a legjobban szerencsétlenkedtem) és felvitt a Csárda emeletén található szolgálati lakáshoz, ahol korábban a lányáék laktak. Felajánlotta kettőnknek azzal a feltétellel, ha két nap alatt felköltözünk, (mielőtt elmennek síelni) figyelünk éjszaka a zajokra és ha szól a riasztó, akkor alaposan körül nézünk stb. Később hallottam, felesleges volt a félelmünk. Pébácsinál korábban is olyan vastag retek volt, hogy a villanykapcsolót nem ismerték fel a takarítók és majdnem agyonvágta őket az áram... és ezt mindenki jól tudja. 

Szóval, otthagytuk Pébácsit a világ végén, azóta "miénk" a kétszemélyes lakás pici előszobával, amerikás konyhával, új fürdőszobával, lakbér és birkaszar-mentesen...

(A következő részben a konyhát fogom bemutatni)