Huhh..de fáradt vagyok. Hajnal kettőkor még az ukrán konzumlányok visítozását hallgattuk, mert igen a Csárda panzióként is üzemel és természetes, hogy a szolgálati lakásba minden behallatszik. Hagyjuk... csak felhúzom magam, hogy egyes pénzes emberek miket nem csinálnak jó dolgukban. Inkább elkezdem a konyha bemutatását, ahogy ígértem:

A Kisfőnök

A Nagyfőnöknek a lányán kívül még van két fiacskája is. A fiatalabbik, nevezzük Királyfinak a Csárda rendezvényszervezésével foglalkozik, és felügyeli a konyhát. Na, én ezt a feladatkörét igyekszem átvenni tőle. A Királyfi kábé 25-26 év körüli, sovány, akár egy ropi, ahogy Édes mondaná, a farmernadrág ülepe csak lobog utána a szélben. Félhosszú szőkés barna tincsei vannak, emellett hatalmas jég kék szemei. Összhatásban tekintve nekem egyből Cika jutott eszembe róla. Simán elmehetnének egymás doppelgangerének. Érdekes különbség viszont, hogy Királyfinak sokkal lágyabb arcvonásai vannak, mint baltaarcú cikának, és stílusában is több feminin jegyet hordoz. Beszédmodorára szerintem a cuki szó a legkifejezőbb.

Példaképp: pont egy rendezvényhez szükséges alapanyagok listáját osztotta meg velem, amikor az egyik szakács srác, Tián (őt bemutatom később részletesen) elé állt és Riga lánc lazasággal megjegyezte: "-Királyfi, a bömbin rajta maradt a refi." Királyfi csak nézett rá hatalmas kék szemeivel, megsuhogtatta kétszer hatalmas szempilláit majd visszakérdett: "-Tessék?" "-A bömösödön rajta maradt a reflektor." Még két másodpercet gondolkozott, majd az ajkába harapott és a hajába túrt zavartan : "-Óh... az nem jó.. mindjárt megyek és lekapcsolom."

Velem mindig udvariasan, majdnem hogy nőies bájjal beszél. Eleinte nem tudtam mire vélni és bizony, nem egyszer vissza kellett tartanom, nehogy véletlen az arcába röhögjek. Mostanában már megszoktam és ugyanebben a kenyérre kenhető cuki stílusban válaszolok neki. Eleinte azt gondoltam langyos a szentem, de később hallottam, hogy egy újgazdag milliomos lánya a barátnője. Hm... az ilyeneknek sose varrónő vagy utcaseprő a csaja.

A múlt héten sikerült felmérgelnem. Borzasztó passzban voltam. A tavaszi fáradtság, az Édessel való balhézás és a premenstruációs szindróma mesterhármasában legszívesebben élni sem lett volna kedvem, nemhogy dolgozni...

Lisztet hoztak a konyhára nagy tételben. A szállítólevél ellenőrzése és az áruk lepakolása volt a feladatom egy másik szakács sráccal Pubival. Pubit tájékoztatta a főnök, hogy a molnárkocsikra csak 10 zsugornyit pakolhatnak fel. Hogy gyorsabban végezzünk a sima molnárkocsikon kívül kihozta a kétszintes zsúrkocsit is. Ez volt a helyzet veszte. Az időspórolás jegyében természetesen nem 10 zsugor liszt került fel rájuk, hanem 12-14 is. És bizony a zsúrkocsi megnyeklett a súly alatt. Visszagondolva elég nagy baromság volt azt hinni, hogy egy tortaszállításra használt lemezkocsi elbír 280 kiló terhet... hát na... az egyik pék srácnak csokoládébarna hátközépig érő haja volt és szexi pirszingje... a nyavalya számolta a zsugorokat, amikor azon agyaltam hogy kéne szóba elegyedni vele.... Persze akkor adta meg magát az a vacak, amikor Szimbával ketten húztuk át a raktár felé. Így esett meg, hogy szétkúrtuk a zsúrkocsit a sörényes idegennel, és bizony a nevét sem tudtam meg. Pubi mikor meglátta a kocsit egyből bestresszelt. Értesítette a főnökséget a kocsiról és, hogy ő bizony megmondta mennyi súlyt tehetnek, ennek ellenére több került rá. A fizulevonástól csak ez mentett meg minket. A szállítók főnöke kifizeti a kárt. Királyfinak volt esze és persze megkérdezte melyikünk volt ott, amikor az említett adagot felpakolták. Én megpróbáltam makogva kimagyarázni magam, hogy nem voltam tisztában az eszköz teherbírási képességeivel. Erre a szeme vérbe fordult a szeme és egy menstruáló királylány stílusában hajtogatta, hogy nem is érti hogy történhetett és miért nem hívtam fel, ha ilyen kérdés adódik. Ha nem lettem volna olyan iszonyatosan betojva még vicces is lehetett volna a szitu... "-Oh, nem is értem hogy lehetett ez...nem is értem!" Ilyet már mi is kaptunk tőle. Hisztis kis ribanc!" - mondta Tián gombaszeletelés közben, mikor elújságoltam a fejmosást. Pár órával később ismét fel kellett mennem Királyfihoz az irodára egy biztonsági adatlap beszerzése ügyében. Szerencsére ugyanabban a kenyérre kenhetős, cuki stílusban beszélt velem, mint eddig, így valószínű, az öri bari stílusból nem lesz öri hari. Az ominózus eset mementójaként azóta piros cetli hirdeti a kocsikon: "Max terhelhetőség:120 kg"