Idejét se tudom mikor írtam utoljára... Nos, itt vagyok újból.

 Egy hét múlva hazamegyek.

Rossz passzban voltam...de nagyon.

Bejött az élet, én meg kimentem... Tanácstalan vagyok, mint egy kisközség... Szeretném rendbe rakni magamban a dolgokat, ez a bejegyzés ennek köszönhetően születik.

Muter korábban már kapott orchideát nőnapra vagy anyák napjára, de miután földbe ültette őket és betette a legsötétett zugba valahogy nem bírták két hétnél tovább. Végül arra a következtetésre jutott, hogy akinek sikerül az orchidea-tartás, az nem normális...

A tegnapi egy igazi vegyes-nap volt...

"A melankóliát nem az időjárás okozza, hanem rosszindulatú emberek, akiknek semmi sem elég jó, vagy szándékosan ártani akarnak másoknak."

Nos, már nem én vagyok a legfrissebb konyhalány....

Két dolog piszkosul hiányzik mióta itt vagyunk...

Tíz perc múlva este hét... felhúzok egy random rövidnadrágot és egy topot, félig töltök két ásványvizes palackot, benyomom a gép szemét és kapcsolódom... bemelegítésként helyben futás. A fújtatásomra Édes frissen lezuhanyozva, üdén egy szál semmiben sétál ki a hálószobából. A küszöbnél megáll. Kezében egy tálka sós mogyoró.

"-Hát te meg mit csinálsz?" - kérdezi engem bámulva rágicsálva.

"- Tornázom...na, ne nézzé'!"- lihegem miközben rájövök, hogy jobb lett volna melltartót húzni.