Muter korábban már kapott orchideát nőnapra vagy anyák napjára, de miután földbe ültette őket és betette a legsötétett zugba valahogy nem bírták két hétnél tovább. Végül arra a következtetésre jutott, hogy akinek sikerül az orchidea-tartás, az nem normális...

Nem tudom, hogy jutott erre a következtetésre, ez nekem magasröptű... Mivel a lakásunk akkora, hogy egy konnektorról körbeporszívózom az összes helyiséget,  ezért úgy gondoltam valami kevésbé helyigényes dologgal kéne feldobni.

Első körben elhoztam az összes korallkámat otthonról, de sajnos szegények csak nyurgulnak össze-vissza, mint valami kukorica kórók... virágot a kanyarba sem hoznak.

Második körben már egy ideje izgatták a fantáziámat ezek a hatalmas virágú lepkeorchideák. Kicsit megkésve, de nőnapra kaptam Édestől egy példányt.

Akkor még 2-3 virága volt, de a rajta sorakozó bimbók sokat ígértek. Miután a vizét feltuningoltam egy kis tápoldattal be is indult a robbanás: rajzolni sem lehetett volna többet rá!

Egy idő után a virágok mintha vesztettek volna egy kicsit a tartásukból. Lehet a tápsó sütötte meg picit, vagy túllocsoltam. Most épp szárító kúrán van (reggel sikerült leütnöm a sötételő függönnyel és megbizonyosodhattam, hogy a gyökerek között maradt még víz)

Kábé egy hónapig csodáltam tarka gyönyörűségemet, aztán szárba szökkent a gondolat: kell még!

Csak egy kihagyhatatlan multis akció kellett, és a második befutó is elfoglalta a helyét a párkányon.

Édes mosolyogva hallgatta, ahogy már a kasszánál állva terveztem a harmadik kinézetét. " -Névnapod is bizony lesz nemsoká."

Úgyhogy lehet, nemsoká a bronzérmes is befut a csapatba...

Legalább kiderül, hogy normális vagyok, vagy sem :)