"-Igen tessék?

- Na szevasz Nova! Gondoltam felhívlak már.

- Szevasz Lee! Mi újság veled?

- Hát tudod... írtam, hogy szétmentem az Ancsával... Nem fog itthon a hely. Úgy néz ki szerdán megyek Mosonmagyaróvárba szalagmunkára. Állják a szállást és a kaját..három műszak...

- Na tessék... én is megyek itthonról rövidesen Pest alá. Diplomával felvesznek egy csárdába konyhai kisegítőnek, most mit szólsz... Te, nincs kedved átugrani hétvégén valamelyik nap? Már ezer éve találkoztunk és ezután szerintem az életben úgyse látjuk többet egymást...

- Hát, jól van. Mikorra nézzek buszt...?".

Lee még a középsulis időkből maradt rám. Második évben a nővére szobatársam volt, aki szerintem, ha lenne wikipédián "rafinált bárcás kékharisnya" címszóra bejegyzés, szerintem ott mosolyogna a kezdő oldalon. Nálam a végső döfést az adta meg, amikor a közös szobába belépve ajtóval szembe széttárt combokkal epilálta a hét év alatt számtalan pasi által koptatott muffját az ÉN epilátorommal...(amit később le is nyúlt végleg) Szerintem halálomig beégett a retinámba a kép. Na mindegy...Szóval Lee Tüci kisöccse volt, így alapból adódott, hogy a társasághoz tartozik.

Egy év után Tüci és a hivatalos pasija végeztek, így a társaság cserélődött, mentek régi arcok jöttek újak. Számtalan vacsora után mikor épp mennyien, de általában 5-6 fős csoportban kisétáltunk a koli mögé, hogy közösségi életet éljünk a kolis nevelők szemétől távol (a fiúk általában cigiztek néha sör is volt, valaki mindig nyomatott valami pörgős rockzenét egy vacak zörgős hangminőségű mobilról, gyakran volt egy aktuális pár, akik általában ölelkeztek és smárolgattak stb. amíg belőlünk dőlt a hülyeség).

Ha belegondolunk egy haladó cigánytelepen rostokló, tróger rocker gyerekek voltunk egy kupacon, akiknek a világon legviccesebb dolog az volt, hogy a másik hülye megpróbált elszívni egy szál csípős paprikát. Idővel ezek az emlékek is megszépülnek. Véleményem szerint ez is nálam a felnőtté válás fontos állomását képviselte, hiszen megmutatta, sosem a származása, a városa vagy épp az iskolai végzettsége határoz meg egy embert. Igen, sok  olyan volt, aki szakközépbe járt, pénzes szülőkkel mindennel, de öt perc után még Ferenc pápa is agyonverte volna egy döglött macskával. És igen, megvolt ennek a fordítottja is... Szóval ennek a bandának köszönhetem főként, hogy "nagylány" lettem. Na már nem úgy... Bevallom Vadászka őstag volt a csapatban és az első igazi csók vele csattant el egy téli estén záróra után két perccel a kollégium lépcsőjének legalsó fokán... És Lee kísért el a csalódás után arra az Ossian koncertre, ahol megismertem Édest... a többi már történelem.

 Lee vasárnap dél körül ugrott le. Nem buszozott, egyik ismerőse elhozta a városba kocsival és már az utcánkban járt mikor kibicajoztam elé. 

"- De figyelj, az szerintem nem igaz, hogy nem voltak előjelei ennek, hogy szar van a palacsintában!" - a konyhában iszogattuk a sörünket és még mindig Ancsa volt a téma. Hogy teljesen tökéletes volt a kapcsolat. Aztán 6 év után megcsalta. Aztán jön a többi. 20 ezes tartozást csinált a boltban. Miatta vettek fel hitelt. Ruhára költötte a rezsipénzt. Miatta kifizethette Ancsa családjának kéthavi elmaradt villanyszámláját. Ötven éves szeretőt tartott. És így végeláthatatlanul. Én csak ingatom a fejem és a fiatal Tücire gondolok. Belekortyolok a sörömbe.

"- Pedig nagy volt ám a szerelem! Emlékszem amikor négy éve a télen találkoztunk a fürdőben és nem hagyott veled beszélgetni.

-Ja, arra én is emlékszem. Pedig én beszélgetni szerettem volna.

-Körülbelül öt percünk volt, aztán odajött, az öledbe riszált, elkezdte szopogatni a füledet. Nagyon durva volt. Én köpni nyelni nem tudtam... Biztos félt, hogy szabadon maradt a farkad nehogy már ráraboljak. Muter rám is parancsolt ne is merjek visszamenni, mert ez a csaj tuti öl a bréért.

-Á nem veled volt a baj. Nem tetszett neki senki se, csak az aki adta neki a lóvét.

-Szerintem a fő baj, hogy megunta a dolgot.

-Ezt meg hogy érted?

-Együtt voltatok már 6 éve meg minden, de meg se gyűrűzted a gyönyörűt, lehet ez fájt a pici szívének.

-De akkor nem kaphattunk volna segélyt, hát korábban úgy volt, hogy összeházasodunk meg minden...

-Nem úgy értem. Nem kellett volna azt jegyzőnél hivatalosan papíroztatni meg minden, de ha lenyomtál volna legalább egy ilyen jelképes térdre ereszkedős lánykérést egy ezüstgyűrűvel meg minden akkor dobott volna egy hátast. Látod? Nyár óta nekem is van!

-Szép. Használd egészséggel.

-Köszi. Ez viszont nem ezüst. Képes volt aranyat venni. Volt egy kis összezördülésünk, de kibékültünk. Rá egy hétre a csukázó bot karabínerén ezt horgásztam ki. Ha tudom komolyan hamarabb rágok be nála!"

Nevettünk. Egy kicsit olyan volt, mintha 7 évet fiatalodtunk volna. Feljöttek a régi sztorik is.

"-Te, emlékszel még Libásira? Amikor részegen jött be a koliba?

-Ja, és azt mondta, hogy az újtelepi cigányok koliba jövet megfogták és leitatták, mert azt mondta, hogy még sosem volt részeg.

-És még Butyok el is hitte...

-Én mondtam neki hogy találhatott ki ilyen hülyeséget. A cigók inkább lenyúlják a pénzét és elisszák, nemhogy leitassák.

- És Tikára? Hogy bele voltál zúgva. Amikor Gyurcsány le akarta smárolni aztán csak végignyalta az arcát!

-És ott törölgette magát, hogy "nem kell nyál, nem kell nyál"!

-Elhiheted, már nem olyan szűzies, mint volt...

-Mert?

-Láttam a fősulis buliban. Farsangkor. A kanjával olyan vadul nyalták falták egymást azt hittem eltaposnak vagy bevesznek a partiba.

-Tika? Komolyan???

-Bizony a kis szunnyadt macska...! Januárban el is jegyezték egymást.

-Azt láttam fészen.

-Képzeld Írnok meg Tina összeházasodtak.

-Ne már... de azok jó régóta együtt voltak már. És mind a kettő csalta a másikat mint az állat.

-Várj tyubon még fent van az esküvős videó is... na nézd! Írnok olyan, mint egy csontváz és még mindig olyan finom a mozgása, mint egy vécépumpának. Tináról meg a Bud Spencer film jut eszembe. Tudod... Akit buldózernek hívtak.

-Hű... tényleg. Tina biztos van két mázsa.

-Írnok biztos átadta a kilóit. De akkor már úton volt a baba is.

-Az is van már?Jó ég...

-Hogyne! Sőt, emlékszem Mayóra?

-Hogyne, még jártam is vele. De az elején megmondtad, hogy nem lesz az igazi.

-Na őt meg Írnok öccse csinálta fel, de már kétszer is.

-Te jó ég. Én az az Írnokot úgy nem bírtam. Egyszer szegény Vizesit úgy megrugdosták csak úgy Czikóval azt hittem sose kel fel.

-Nálam akkor írta le magát, mikor kolis futáson odatévedt egy macska a Párási-lányokhoz. Már épp meg tudták volna simogatni, erre Írnok odamegy és izomból fejbe rúgja... hülye állat, mármint Írnok.

-Arra emlékszem, akkor voltam elsős. Ott szidtad negyed óráig Írnokot hogy mekkora egy féreg.

-Azt már nem tudom hogy volt, de piszkosul be voltam rágva. Féreg volt ott az egész banda, akivel ezek lógtak.

-Az biztos. Emlékszem amikor a fiúknál törölközőcsata volt. Meg volt beszélve, hogy öv alá nem ütünk. Vadászka ízzé-porrá verte Írnokot, aztán mivel nem bírt vele golyón cserdítette. Vadászkának ilyen lila folt volt a zacskóján még hetekig..."

Igen felmerült Vadászka is. Tudtam, hogy nem úszom meg.

"- Én nagyon bírtam Vadászkát, komolyan. Igazi birkatürelme volt, de elsőben Nyikáék minden áron csicskáztatni akartak ő meg rájuk mordult, ha nem hagyják abba éjszaka kiveszi a vadászbicskát a táskájából és mindnek odanyomja a pengét a nyakához. De amit veled művelt...

-Á, hagyjuk. Én voltam a hülye.

-De ő meg hitegetett!

-Én nem haragszom rá. Gáz volt az egész. A tanulópénz legalább megvolt.Különben is, ha akkor nem alakulnak így a dolgok akkor nem ismerem meg Édest sem." - csillogtattam meg a friss gyűrűmet.

"-De akkor is szemétség volt veled szemben! Hogy hitegetett! Emlékszel amikor nyolcban felmentünk Debibe szilveszterezni és akkor ott smároltatok? Én félrehívtam Vadászkát, hogy ez így nem fair. Ha nem akar tőled semmit akkor minek adja alád a lovat!?

-Nekem kellett volna tisztán látni.

-De tudod, aki benne van sosem lát tisztán! Azt mondta azért csinálja, mert most ez így jó neked. Te jól érzed magad most így és nem akarja, hogy szomorú legyél.

-Jaj, de aranyos! Látod milyen kis önfeláldozó volt. Egyem a húsát kenyérrel...!" - reagáltam epe keserű iróniával és elgondolkoztam. Olyan gáz voltam, hogy a törpenövésű csóró kőműves is csak szánalomból csókolt...? Ez már komoly.

"-És tudod, amikor felment hozzád a szobádba a végén és összegabalyodtatok és te meg leállítottad, hogy most vagy komoly lesz a dolog vagy semmilyen... akkor azt mondta szerette volna, ha megvagy neki, de hát nem jött össze..."

Nagyot sóhajtottam. Igen élénken megvolt még a merevlemezemen. És alzheimeres nagyi koromig benne is lesz. Az anime, a Harry Potter az X-men és a többi naiv, régmúlt, gyermeteg rajongásom tárgya között porosodik. 

"-Én mondtam neki. Látod! Novának mégis volt esze és nem engedte! De azt nem értette miért töröltetted ki vele a számodat.

-Szégyelltem magam. Amikor élesbe fordult volna a dolog akkor villant át rajtam, hogy minek kell hülyét csinálnom magamból a nagy semmiért...

-De ha mégis lett volna... akkor lehet a mostani dolgokhoz sem így állnál.

-Továbbra is azt mondom, nem bántam meg semmit. Vadászkának is van már nője, ha jól számolom kábé most lett nagykorú hivatalosan..."

Kikísértem a buszhoz, sok sikert kívántunk egymásnak és elbúcsúztunk. Lelkemben viszketnek a régi sebhelyek... nem fakadtak ki, csak viszketnek. Hiányzik Édes. Hogy mellébújjak és egy nagy szívből jövő öleléssel köszönjem meg neki a tökéletes időzítést.