Úgy döntöttem megtöröm a csaknem 2 hónapig tartó csendet. Pontokba szedett beszámoló következik:

Suli

Hiába vizsgáztam le sikeresen mindenből (4,86 lett az átlagom) sajnos nem fogok ösztöndíjat kapni...Ilyen ez a magyar oktatás, csak szívből kívánni tudom, hogy haljon éhen karácsony napján egy doboz babfőzelék mellett, amelyiknek a zsebébe vándorolt sok-sok diák várt ösztöndíja... Nos, két nagy probléma okozta ezt: az egyik az, hogy most már a hallgatók 1/3-a jogosult ösztöndíjra (egy féléve még a fele csapat kapott), a másik az, hogy nálunk bejött egy szakirányválasztás (amiről szerintem már írtam) és ügyvitelesre, turizmusosra meg mindkettőt csinálósokra bomlott az évfolyamunk. A gond abból adódik, hogy a szakirányok eltérőek, és eltérő kreditek, tárgyaink vannak pl: az ügyviteleseknek kellett a legkevesebb kreditet felvenni a turizmusosoknak meg többet és ergo, a két szakirányosoknál meg összeadódnak a kreditek. Sajnos ezeknek a gyönyörűséges díszfasírtoknak nem jutott eszükbe, hogy az ösztöndíjas listát külön vegyék már, ha így szétosztottak minket. Ennek eredményeként 44. helyen állok a 85 emberből. (Vagyis nagyobb esélyt látok arra, hogy Sam és Dean Winchester beront hozzám hajnal háromkor, minthogy kapjak bármit is...) Vicces, egy két szakirányos 3,6 körüli átlaggal 12. helyen áll, Gina a vakulásig ötös átlagával pedig 20. a rangsorban. Jelenleg mi (5 főt sikerült összeszednem, akit szintén bosszant a dolog) egyirányú levelezést folytatunk a tanulmányi osztállyal. Eddig annyit írtak, hogy szólnak a dékánnak. Azóta csend és hullaszag...

Esküvő

Júliusban voltunk Édes húgának, Gucinak a pasijának a családjánál (Nagyanyám szerint háztűznézőbe mentünk, de én egy gyertyalángot sem láttam, nemhogy égő házat :)) Szóval az egész családnak elállt a szava, amikor körbenéztünk a jövendőbeli házukon, meg a szülők házán.Édessel megjegyeztünk, ahhoz képest mindketten híd alatt lakunk. Pedig Guciék háza még teljesen kész sincs... Arra tippeltem, hogy ez a meghívás talán eljegyzés akart volna lenni, de a nagy bejelentés elmaradt. Majd biztos, ha kész a ház... 

Viszont kaptunk egy tényleges meghívást: az egyik unokatesóm férjhez megy. Egy azt-sem-tudom-hogy-hova-szarjak-hogy-ne-lopják-el típusú csajt kell elképzelni, aki 16 évesen félreborotvált égő punktarajat meg fordított keresztet viselt a nyakában. Nem tudom azóta 7 év alatt mennyit igazodott (Angliában melózik), de szerintem nem sokat. A lagzi kint lenne egy vadászházban, tornacipőben, kerti székkel (meg földön terpeszkedéssel), grillezéssel. Biztos nagyon dizájnosnak szerették volna, de szerintem elég szegénységi bizonyítvány, hogy a násznépnek a susnyásban kell megsütnie a saját kajáját, az ifjú pár meg dorkóban vonulgat. Ha valaki nem tud igényesen vendéglátást csinálni az mi a gránátnak hív vendégeket? A szerelmi sztorijuk is elég egyszerű: február óta járnak, a csaj meg most egy hónapos terhes. Már most eldöntöttük, hogy kihagyjuk, csak egy jó ürügy kéne...

Nyaralás

A nyár folyamán a csajokkal egymást vendégeltük, de Édest is sikerült bevonnom most. Nővéremtől kaptam egy Tisza-tavas prospektust és emlékeztettem Édest, hogy van egy kuponom az Ökocentrumba. Egyből gondoltam, hogy az Édesnek maga lenne a paradicsom: hatalmas pontyok, harcsák, kecsegék, vizák, lápi pócok és egyéb mindenfajta neki való nyalánkságok hatalmas akváriumokban. Kicsit tétovázott, hogy akkor menjünk, mikor, hány napra, hova, mennyiért. Megkérdezte mennyim van rá, úgy 30 ropira saccoltam a spórolt pénzem. Azt mondta annyi biztos kell rá. Kinéztünk egy programot a szórólapból és jelenleg ott tartunk, hogy holnap délután felpakolunk és megcélozzuk a halfőző és halételes fesztivált. Kinéztem egy kis vendégházat is, két napra csak egy tízesbe fog kerülni kettőnknek (Pedig Édes úgy tippelte, hogyha 3 rugóért lelek szállást fő/napra akkor mákom van).

Enyhén fosok a holnapi naptól. Tavaly ilyesmi tájban volt egy nagy veszekedésünk, akkor is a Tisza tóra mentünk. Remélhetőleg ezt most kihagyjuk a programból és az egész nyárból...

Sőt, egy életre is!