Este negyed kilenckor leszálltam a vonatról és megcéloztam jövendőbeli gyakorlatom színhelyét.Korábban Édestől jöttem, így feldobva éreztem magam, addig tartott, amíg haza nem értem.Úgy számítottam, még lesz időm aludni melóig egy pár órácskát.A francokat!Korábban Muter említette, hogy van fehér sapekja (kötelező felszerelés része), csak Nővérnek adta kölcsön és mire jövök meg is lesz.Nem lett meg (csak egy olyan fost leltek, amiből kispórolták az anyag 70%-át és még egy sík asztallapon sem maradt volna meg, nem hogy a fejemen!Miután kifejtettem, ezt a fajta véleményemet Muter nekikezdett a "miért-nem-intézted-el-magadnak-ha-ez-neked-annyira-szar?" lemeznek.Talán hamarabb kellett volna szólni...Na, mindegy, megoldottam azzal, hogy varrtam egyet egy kiselejtezett vászongatyából.Nos, a megbeszélt időben ott voltam (10 perc kellett, hogy rájöjjek arra, hogy be vannak zárkózva és valamelyik mester legénynek kopogni kell az ablakon, hogy beengedjen)Főnökasszonyra vártam egy fél órát, és miután megjelent körbekalauzolt és bemutatott "Mr Bread Slicer"-nek (akitől reggel 5 óráig sok apró sérülést szereztem be, neem nem a pengétől, hanem a fincsi fújtatott kenyér szúrós héjától)10 körül megérkezett a kisfőnök is, akire bíztak és egyből tájékoztatott, hogy bizony a kenyérszeletelés módszerem hibás és selejtet gyártok.Már a 20. kilós kenyérnél jártam...püff.Hajnali egykor érkezett el a holtpont...Aztán "átestem" rajta.Kisfőnök megpróbált egy kicsit okítani rendelés összeállításból, de hamar kisült, hogy nem sokat konyítok még a péksüteményekhez. Nem baj, gyakoroljuk még. Utójátékként felsöpörtem 3 helyiséget és szaladhattam is a vonathoz.Otthon az állomáson kicsit meglepő dolog fogadott:a bicajom a felismerhetetlenségig bederesedett.Nem tudom miért vágtak olyan  érdekes fejet, akik szembejöttek velem, miközben hazakerekeztem... Itthon még le sem zuhanyoztam, hogy hadd aludjon mindenki (Muter mondjuk fent volt és megvárt), aztán bújtam is aludni.Kár, hogy ezt nem tolerálták.Másfél órával később már ment az ajtócsapkodás, vízfolyasztás (olyan jó, hogy fejem felőli falban vannak azok a rohadt csövek!), hajszárítózás, és még anyám is rátett egy lapáttal.Beszakította az ajtót:"-Te tudsz aludni?""-Nem!""-Adjak altatót?Én se tudtam mikor éjszakáztam Pesten.""-Én tudnék, ha csend lenne!""-Ne hidd már, hogy miattad lábujjhegyen fogunk járni!Különben is egy óra múlva már nem lesz senki itthon.""-De én most akarok aludni!" mondtam és kiviharzott anélkül, hogy becsukta volna az ajtót.Az éjszakázástól nem féltem, csak attól, hogy hogy fogok tudni pihenni...Neem baj, jön még kutyára kamion.Majd én hajnal hatkor folyatom a vizet, csilingeltetem a mikrót, meg hallgatom a rádiót.Kérem szépen reggel van, én meg épp vacsorázok, úgyis mindjárt megyek aludni...Jó éjszakát!

2011/01/31/