Szerintem ez a cikk eléggé meg fogja osztani az olvasótábort, de kíváncsi vagyok a véleményekre...Szóval pénteken nagy táskákkal felpakolva a suli után felpattantunk a 8-as buszra azzal a céllal, hogy eljussunk a vasútállomásig (az egész út kb. 10 perc busszal). Mivel dögmeleg volt, Süncivel a lehető legrövidebben öltöztünk amit a kolis szekrényben találtunk. Lehuppantunk az első két-három ülésre (mivel akkor még volt hely) és a cuccainkkal bestabilizáltuk magunkat. Az út háromnegyedénél, a színháznál egy kész nyugdíjascsoport szállt fel. Egy csaj aki csak egy retiküllel volt átadta a helyét, mi maradtunk bebarikádozva. Már az utolsó előtti megállónál elénk penderedett egy "idős hölgy". Úriasan bondorított frizurája, rózsaszín kiskosztümje, bő sminkje, manikűrözött körme, picike lidikürje és egy kilós aranyfelszerelése volt. Hosszan méricskélt minket (isten bizony irigységgel nézett ránk!) és motyogott: "-A szép kislányok milyen szépen ücsörögnek itt...! Nem szégyellik magukat...?!" Én úgy felcsattantam és pattantam fel egyszerre mint aki tüskébe ült: "-Tessék, csak tessék ideülni én aztán átadom a helyem! - Á, nem ülök le... szólás nélkül kellett volna átadni a helyét! - Üljön csak le, én inkább megkeresem az ajtót, mert problémás lesz a leszállás!" Értetlenül nézett rám, de otthagytam. Lendületből a cuccommal majdnem leütöttem Sünci fejét, aztán ő is követte a példámat. Két perc volt még az útból... A leszálláshoz készülve szépen elhelyezkedtem az ajtóban, nyílt az ajtó és a semmiből előrobbanva másik két "mamó" a hónom alatt átbújva próbált meg kicsörtetni. Mivel volt nálam szatyor meg táska kicsit megbillentem az egyensúly visszaszerzésére meg a mamókban kapaszkodtam meg. A körmérkőzésben én voltam a nyertes. Elengedtem egy : "Elnézést" és továbbálltam. A csajokkal eddig bírtuk szó nélkül: "- Ez meg mi fenét képzelt magáról? Nem lehet udvariasan megkérdezni...??? - Másik mondta neki, hogy hagyjad nagy cuccal vannak... -Honnan jöttek ezek??? Szájkarate-edzésről...? - Színházban voltak és elfáradtak...! - Majdnem lelöktek a buszról ezek a kriptaszökevények...! Nem szólt nekik senki, hogy a busz nem a temető felé megy?!" Sünci városi lévén felvilágosított minket, hogy ezek az a fajta idős asszonyok, akik lassan toporognak és cipeltetik a táskájukat, de amikor látják, hogy jön a busz úgy szaladnak a fagyasztott farhátas szatyorral, hogy követni se lehet őket szemmel... Már egy másik buszon ültem egy órával később. Lassan zötyögtem Édes faluja felé. Két ülést foglaltam el a a busz elejében cuccaimmal, mivel még akkor volt hely. Egyre gyűltek az emberek... egy idő után kicsit oldalt hátra fordulva észrevettem egy nejlonotthonkás szőrös nénikét, amint másfél méterre tőlem kapaszkodik a csőbe (kb. 10 perce szállhatott fel) Gyorsan az ölembe kaptam a szatyraimat és magam mellé tessékeltem. Az a mosoly az arcán. Bezzeg ő egész úton meg se nyikkant volna, hogy nincs ülőhelye...

2013/04/30