Friss jogsim van, és most volt az első alkalom, hogy tényleg szükség volt rá...

Muter belépett az ajtón nagy kabátban elázva.

- Érte kéne menni kocsival a bicajomért, tönkrement a lezáróm a Reál előtt. - panaszolja Faternak. De Fater már borocskázott.

- Én még nem ittam. - jelentkezek a gép előtt. Az öreg nekem is hozott egy pohárkával, de tanulásra hivatkozva nem vállaltam be.Muter kapott is az ötleten. Mit mondjak nem sikerült valami fényesen (lehet rá hivatkozni, hogy szinte sosem vezettem még sötétben, esőben, dízelest igazán kikopott váltóval).Először sikerült kiállni a garázsból, úgy, hogy semmit sem sodortam el. Az ablaktörlő bekapcsolása már kisebb probléma volt, de leküzdöttem. A váltással gond volt, úgy kellett dobálni, mint egy traktorban. Persze az sem volt nagy segítség, hogy Muter az anyósülésről próbált folyamatosan ellátni jó tanácsokkal. Egyszer még egy paraszt is kifordult elém, pedig neki volt táblája...(ne csak én legyek a hibás)Balesetmentesen eljutottunk a boltig.Muter bevágta a keróját a csomagtartóba (örült, hogy nem kötötte hozzá a tárolóhoz) a rükverc kitapogatása is művészet volt (váltó felhúz, és a "hatos" helyére tenni).Egy ügyes kanyar után bizony elhagytuk Muter bringáját, persze, hogy az út közepén.Visszapakoltuk és mentünk tovább.Nem tudom, hogy sikerült ezután kétszer is lefulladni.Szerencse, hogy nem volt nagy forgalom.Összesen egy ember jött velem szembe visszafele úton.Ő is rám villantott, mivel nem vettem észre, hogy végig országúti fényszóróval mentem.A garázsba is beálltam orral előre, de kiszállni, már csak az anyósülés felől tudtam...Most már értem, miért akarja Édes, hogy minél többet vezessem a kocsiját.

2010/12/08/