A férfi szőrös...(és kövér)
Előre is leszegezem, a most következő sorokat NEM azért írom, mert egy mocsok troll vagyok, és megvetem a kövér embereket... ja, és a szőrösöket. Szimplán a sztori kedvéért.
Ismét nem szakadtam bele az anatómia tanulásba, mivel majdnem az egész napot Szöszivel töltöttem, de még mielőtt bárki is összecsapná a kezét, hogy "Na tessék, ez itt meg zugban összejön egy másik faszival, otthon meg hűségesen várja haza az ember, hú mekkora..." Délelőtt összefutottam vele a folyosón, épp könyvtárba indult tanulni (mivel nincs bent gépe), de én felajánlottam az enyémet, nekem úgyis nyomtatott a jegyzetem és addig sem lógok a neten, ha más van előtte. Délig tanulgattunk, aztán ment zh-t írni, én meg csaptam egy kört hajgumihoz való anyagért. Mire megjártam, ő is végzett és pont hozzám indult. Szóval tovább folytattuk a napot. Együtt kajáltunk, zenét hallgattunk, bizeráltam a szép hosszú szőke haját... Ehümm... de sajnos a nap folyamán kapott tőlem két fekete pontot: Az egyiket azért, mert utálja a macskákat (elmondása szerint azért, mert minden retket bejárnak, hah, én meg pont azért imádom őket, mert függetlenek) és bevallása szerint a kutyájával már nyíratott is ki... (Mit fekete pont? Ez egy fekete lyuk volt már önmagában!) A második: gyurkásztuk egymás hátát és felvetettem a dolgot, hogy vegye le a pólóját, mert testápolóval jobb, és kevesebb erőfeszítés kell hozzá (haha, ezazz perverzek, csak asszociáljatok!) Második megjegyzésre megtette és nem volt benne köszönet...
Mert a látvány kábé ilyen volt, csak még plusz öt kiló és még több fekete göndör szőr... Mint egy mediterrán jeti, vagy King Kong... még viccelődött is rajta. Kicsit gyökér voltam, mert megjegyeztem, hogy lassan adhatok kölcsön melltartót, mert egyes csajoknak is kábé ekkora van... Na, azért megnyomkodtam a hátát, úgy egy óra hosszáig. Komolyan, gyúrtam már meg pár hátat, de szélességben ez vitte a pálmát... Ekkor belegondoltam, hogy otthon Édest mindig azzal ugratom, hogy hízhatna egy kicsit. És milyen büszkén mondta, amikor végre sikerült neki. Tudom legközelebb mit fogok neki mondani:
"Rózsabimbó, én imádom azokat a megszámlálható bordáidat!!!"