"Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni."

Na, igen. Nekünk most se jött össze. Nekem megjött az értesítő a koleszról, Jóemberemet viszont elküldték a francba (de azért dobjon egy önéletrajzot ha gondolja). Teljesen befordult. Szerintem sírt is, legalábbis folyton köszörülte a torkát és nagyokat hallgatott. Már nem hogy beköltöztetni, vagy elkísérni, hanem a héten találkozni sem akar velem, mert nekem szombat délig be kell költöznöm, ő pedig hétvégére akar hazajönni...Sürgősen segítenem kell neki valami rohadt melót lelni, mielőtt fülig merülne a kétségbeesés mocsarában...

2011/08/29