Ismét itt vagyok a vizsgaidőszak végeztével. Mivel elég sok víz lefolyt a Dunán mióta nem voltam, előveszem a pontokba szedős beszámoló technológiát:

A CHOPPER

Ha minden igaz, sikerült egy 3,9-es átlagot összehoznom még így is, hogy nem sikerült kijavítani a múltkori kettest (mind a két alkalommal kihúztam a "basszus-ezt-úccse-húzom-tételt"). Majd jövő héten lesz ösztöndíj megállapítás, de nem akarok hiú ábrándokat táplálni... Mindenki hallotta, hogy a Debreceni Egyetem csóró, mint a péntek és a mi karunkra is kiosztottak vagy 5 millió tartozást, és nagy eséllyel az ösztöndíjból fognak átcsoportosítani.

SZAKIRÁNYVÁLASZTÁS

A csajokkal megdumáltuk, hogy a 3 szakirány közül kettőt fogunk vinni. Sajnos nem indult az egyik... Azt mondták a szakirányválasztós hivatalos papíron összesen 3 ember jelentkezett rá. Nem tudom melyik a poénosabb: kiderült ugyanis, hogy ezt a szakirányt még sosem indították el, annak ellenére benne van a tájékoztatóban, hogy van! Még poénosabb, hogy mikor megtudtuk petíciót küldtünk be tizenpár ember nevével, hogy szakítsák meg ezt a gyönyörű szokást, mert van jelentkező! Egyérteműen slozipapírnak használták, a hivatalos összesítőbe meg belepiszkáltak... nagyot csalódtam bennük. Most miért nem lehet őszintén megmondani: gyerekek, erre nincs pénz!?

MELÓ

Másfél hónapja gyűjtöm a telefonszámokat Édesnek. Eddig eredménytelenül... Sajnos ismét a kétségbeesés mocsarában topog. Egyszer mikor nagyon elszomorodott próbáltam optimizmusra buzdítani.

Szívszorító szemmel nézett rám vissza:

"- Száznál is több telefonszámot hívtam már ezalatta a két év alatt és mind azt mondja, hogy nem! A legrosszabb ebben, hogy ezeknek a kilencven százaléka csak benyögi, hogy vagyunk elegen, nem kell és lecsapja. A maradék tíz megkérdezi, hogy hol lakom, majd azt mondja, hogy nagyon sajnálja, de most nincs üresedés, majd próbálkozzak tavasszal, esetleg ad egy javaslatot hol lehetne... de ez nagyon ritka. A másik, a környéken biztos nem lesz munkám, és mindenhol csak a minimálbért akarják adni. Most ha elmegyek messzebb oda benzinpénz kell, ha albit veszek ki, rezsit fizetem, kaját is venni kell abból már egy fillért nem tudok félretenni! Ezért ijjed meg a maradék tíz százalék ha meghallja, hogy száz kilométerre lakom... tudja, hogy nem tudnám magam fenntartani abból a pénzből és inkább felvesz rá egy helybeli munkást... Ezért... esélytelen az egész. Talán márciustól felvesznek újra közmunkára... Ezek után mondod, hogy legyek optimista...?" Lelkiismeret-furdalásom volt. Ha nem lennék, már lenne állása... Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra és megöleltem: "- Akkor sem szabad csüggedni... egyszer majd sikerül valami"

ESZMÉLETLEN

Már korábban írtam arról, hogy gyakran szeret leszállingózni a vérnyomásom, főleg a téli hónapokban és koncertek alatt. Édes pár ilyen attrakciót már átélve szokott bíztatni, hogy azonnal jelezzek, ha bármi probléma van. Ez az eset a decemberben a Főnixes Tankcsapda koncerten is előjött (az utolsó 2 szám előtt) Nem tudom ki mennyire volt járatos Főnixes TCS koncerten, de most hatalas ökörségként, kitaláltak egy olyat, hogy "KIEMELT KÜZDŐTÉR". Vagyis elkerítették a színpadot kb 20 méteres sugárban, hogy oda csak akkor mehetsz be, ha ha egy ezressel többet fizetsz, mint a "sima" jegy... Én közvetlen a kordon előtt álltam a "sima" oldalról, az első sorban a hatalmas hézagban ecsetfejű, izompólós kerámiaedények meg tűsarkú, szőke ferhérbe öltözött plázapicsák fotózták magukat. A pogózó őrültek meg mind a seggemben voltak... Koncerten elől mindig pogó volt, de most az elejére pár ezer forint reményében betoltak egy üres teret! Na, mindegy... Szóval Édes jelzett az előttünk toporgó szekuritis csávónak, aki pilleként emelt át a korláton, majd Édessel kiirányítottak a folyosóra egy oldalsó ajtón. Így közvetlenül a színpad sarkánál voltunk, kaptam vizet és leülhettem egy picit. Édes szerint Lukács Laci, az énekes pár méterre vonult el tőlünk a koncert végeztével tiszta gyűrött, szétizzadt, zöld törölközős fejjel (én nem láttam, épp a repkedő fekete pontokat próbáltam szemmel leharcolni). Ezek után legalább hússzor megkérdezte, hogy biztos jól vagyok? Értékelem az aggódását... de ő is értékelhetné az enyémet!  Ez egy későbbi sztori: náluk voltunk, vacsora és pótvacsi közben tévéztünk, és elaludt a vállamon. Csodálkoztam, hogy ilyen ritkán fordul elő. Óvatosan végigsimítottam. Szapora volt a pulzusa, de nem izzadt. Betudtam annak, hogy biztos álmodik. Majd egy pár perc után mikor sikerült felkeltenem a kajáláshoz elindult a cukormérője felé. "- Jól vagy? Nem ment le a cukrod?" Hiába kérdeztem nem válaszolt. Inogva megmérte, bekapott egy pár szőlőcukrot és lehuppant az ágy szélére. Egy pár perc után újra próbálkoztam: " - Mennyit mértél...?" 1,2 volt az érték (6 a legoptimálisabb) Azt mondta olyan alacsony volt a cukra, hogy eddig nem bírt megnyikkanni, jelenleg zsibbad a nyelve és csak ugráló szürke pontokat lát, mert ez a tünet elkésett. Elég durván leoltottam, hogy ez így nem jó! Tessék szólni, hogy dobjam meg pár szem cukorral, mert baj van, ne abból kelljen leszűrnöm, hogy négykézláb mászik az édesség felé! Jogom van nekem is tudni, ha baj van!

CICAKAKACIKA

Azt hittem sikerült Cikától megszabadulni, de tévedtem... Még január elején kezdett üzengetni, hogy szívesen csinálna velünk egy iszogatós partit olyan félévzárót...

Elhessegettem, hogy február második hetéig otthon gubbasztunk. Visszajött... neki nem lenne szállása a koliban, mert hazajött románból az öccse, meg a csaja. Aludhat-e nálunk? Persze! A gerinckímélő padlón... az ajtó előtt...a folyosón... Sünci küldött neki egy üzenetet, aminek a lényege az volt, hogy feljöhet egy likőrrel , de nem alhat itt semmiképp. Nem vette a lapot, itt volt megünnepelni Sünci szülinapját.( Nem említettem még, de ugyanígy az enyémre is felkuncsorgott novemberben, de akkor bevetettük az alkoholszegény életmódot, becsókoltuk a tiramisulikőrt, amit hozott, meghallgattuk a hülyeségét, majd két óra múlva rájött, hogy itt senki nem issza le magát kanosra és továbbállt) Lightosan indult a buli, én étcsokis fánkot sütöttem a konyhában, amíg Sünci fejét próbálta kábítani. Szerintem tőlem fél... Hozott almás vodkát, egy csokilikőrt és egy narancslevet. Érdekes módon most nem ütött olyan vészesen a vodka, mint legutóbb (lehet a fánknak köszönhetően). Sünci félhangosan megjegyezte, hogy most egész normális a Cika...Hajaj! Lesz még idegesítő, ha iszik! És lett. Kapásra felhozott egy rendőrsztorit, ahol 20 ezerért egy faszi lecidázta a másikat. Mi megtettük volna? Végignéztem rajta: "- Hát fiam, nincs az a pénz! - röhögtem" Nem vette a lapot. Ismét előhozta a hatalmas jóságát, és egyből felajánlottuk, hogy menjen fel a Vatikánba, biztos megválasztják pápának... Később istenítette a hasizmát, mire elröhögtem magam, hogy mit akar azzal a kis szárazkolbász testével? 68 kiló?Vaságyastól? Szedjen már magára még ötöt! Úgy néz ki, mint egy nyúzott nyúl! Ő plusz öt kilóval? Hát ő sosem volt annyi! Jól van fiam, vegyél a hónod alá két bárándi kenyeret, és akkor majd leszel! És továbbra se vette a lapot. Néztünk valami gagyi horrorfilmet, ahol feltűnt egy csupasz segg. "- Milyen pocsék segge van! Az enyém ennél sokkal jobb! Tökéletes félkör alakú!" Akkor már Gina is átjött és némi szemmeresztés után szakadt a röhögéstől. Szinte potyogó könnyekkel elemeztük, hogy biztos a prosztatavizsgálatokon edzette ki a farizmát, azért ilyen feszes. Frusztrálhatta a dolog, mert mutatott a mobilján egy képet: a saját seggéről profilból. Olaj volt a tűzre, azt hittem megfulladok a röhögéstől, de a többiek is..." - Te a saját seggedet fotózod? Nem vagy semmi..!" Felvetette, hogy idén osztálytalálkozó lesz, és hogy ő direkt megy felvágni, hogy milyen jó neki... Mikor már bátrabb lett, durvább utalásokat tett Sünci fehér herpeszkrémes szájára. Miután lefárasztottuk magunkat egy harmincéves horrorfilmen takarodót fújtunk. Én lekísértem kedves vendégünket, mert azt mondta, hogy a haverjainál alszik a másik épületben, de nincs belépőkártyája. Már felértem és fészkelődtünk aludni, mikor kaptam egy sms-t, aztán még vagy kettőt: "- Szia alszanak a többiek és nem tudok bemenni, ki tudtok segíteni egy székkel?Hahóhahó! Segítség!" Nagy nehezen rájött, hogy nincs pénz a mobilomon és felhívott. Megsajnáltuk... azt mondta ő megaludna a folyosón egy széken. Mondtam, hogy ennyi erővel menjen be a budiba és üljön be egy fülkébe. Kapott egy plédet, egy szakadt lepedőt, egy irtó retkesnek kinéző párnát, egy kemény padlót és egy figyelmeztetést: ha éjszaka mászik, itt sikítás lesz! Azontúl, hogy horkolt nem volt más probléma... Azt hittem az anti-komfort elveszi a kedvét.

Tévedtem, már most nyaggat, hogy jönni akar velünk a jövő keddi farsangi sulibuliba...

2013/02/14