Semmihez sincs kedvem...csücsülök a gép előtt...körülöttem az összes mosatlan...egy zsák mosnivaló szennyes...egy stóc elpakolni való könyv...ma megint írtam matekból.Előző este öcsém skype-on konferencia beszélgetéssel próbálta elmagyarázni az anyagot nekem és egy csoporttársamnak... kemény 5 órát szenvedett vele (ebből 3 a technikai problémák megoldása volt). Szerintem nem lesz ötös... Elég lehangoló. Meg a tudat, hogy két hét múlva 4-5 tantárgyból zh-zunk egyhuzamban... Minő szívfájdalom. Tömény, nagyon (mármint a tananyag, az alkoholizálást kihagyom). A közeljövőben csinálok egy napirendet, amiből száműzöm a fészbújkálást... Hogy valami szívderítő is legyen: Édes "mini-alteregója" kedden rámköszönt, amikor találkoztam vele a folyosón. Gina reakciója, amikor említettem: "- Nézd meg, ez a mocsok bezzeg nekem nem képes köszönni..." Jól van, nem kell gondolni semmi rosszra. Engem egy ránézésnél komolyabban nem izgat a srác. Szobatárs mesélt róla (tavaly együtt jártak színjátszóra): nagyon gyerek még, nem nagyon vágja mit akar. Nekem ilyesmi típusból egy bőven elég...Édesnek legalább van valami elképzelése. Ahhhh...hogy mennyire hiányzik már! Még mindig nem leltem neki semmi melót. Holnap megyek fel a bizimért (annak idején rosszul töltötték ki és kapunk másikat, még jó hogy eszükbe jut, de szakdoga még mindig nincs sehol...) egyúttal összefutok Matykával is, aztán go to Édes...Tényleg, ma vagyunk pont 2 év és 4 hónapja együtt...

2011/10/13