"- Fiam téged a Jóember azért fog egyszer elhagyni, mert nagyon öregnek és igénytelennek tudsz kinézni!"

Muter szokott traktálni ilyesmi "építő jellegű kritikával" (ő így címkézte fel a durva beszólásait). Ez alkalommal másképp is megkaptam a magamét: csütörtökön öcsémmel találkoztam Debrecenben. Megbíztam, hogy vegye meg a Rocknessben a pénteki koncertjegyeket és a buszmegállóban beszéltük meg a jegyátadós találkát. Míg a buszomra vártam leültünk egy padra és elmeséltem neki is a Cika- ügyet.

Egyszer egy idősebb asszonyka odaállt elénk: "- Szabad ez a hely, fiúk...?" Úgy éreztem felszaladt a szemöldököm a fejem búbjáig. Tisztában voltam vele, hogy öcsémmel lazább hangnemben beszélgetek, varkocsba fogott zsíros hajjal, egy deka festék, fülbevaló, fuksz, karcsúsított kabát nélkül elég natúron nézek ki, de hogy fickónak nézzenek...? Öcsém is vágott egy fejet: "- Nem is tudtam, hogy te vagy a bátyám!" Vöröslő fejjel egy tényleg nőies mozdulattal kussra intettem. Még ezen rágódtam, amikor már a szomszéd utcánkban sétáltam. "-Csókolom!" Jól körül kellett néznem, mire megleltem. Az egyik udvarból egy tízéves forma kiskölyök nézett felém. Csókolommal köszönt nekem... Most mit mondjak erre...? Végigfuttattam az összes cifra mondatot a fejemben amiben szerepelt "csókolom" és "anyád" kifejezés... Válaszom: " -Szia..." Lehet, pont ez a kissrác köszönt ránk csókolomot még nyáron amikor Édessel sétáltam. Akkor Édes vigyorogva nézett rám: "-Ugye milyen szar érzés...?"Azzal magyarázta, hogy egy kisgyerek nem tudja még az életkort egyértelműen észlelni, csak magasságról gondolják, hogy "felnőtt" az illető... Jó teória az ő 186-7 centijére, de én mióta vagyok magas 166 centivel...? Tovább idegesítettem magam, így mikor hazaértem féltégla módjára vágódtam be a fürdőszobába.

Jobb megoldás nemléteként (hajat estére akartam mosni, hogy másnap koncertre kezelhető legyen) magamra kentem egy adag alapozót, hatalmas cicaszemeket festettem és felvettem valami nőies szabású felsőt. Kipakoltam-bepakoltam és már indultam tovább Édeshez. Szerencsére a külsőmről nem kaptam semmijen visszajelzést csak arról, hogy iszonyú hosszú volt ez a két hét találkozás nélkül.

Másnap egy ebéd után sziesztázás után indultunk is a koncertre. Amennyire lehetett megpróbáltam kicsípni magam kurvásság nélkül (a képen látható az eredmény)... Mivel a "csajok" lemondták a részvételt így három fiú társaságát élvezhettem. Zupival és haverjával már a lovardában futottunk össze. A fúk hősiesen hordták a sört egymásnak (Zupi haverjának és nekem kóla volt a jussunk sofőrként) ezért koncert elejére elég kellemes hangulat kerekedett (mondjuk Édes már a kocsiban három deci jégert legurított). Édes mint mostanában általában megjegyezte: "-Tiszta öregnek érzem magam, nézd meg, nálam öregebbek nincsenek is itt." Hogy megnyugtassam a lelkivilágát kerestem neki egy szakállas öregurat és felé mutattam, nála nem vagy öregebb.

Zupival beszélgettem, megjegyezte milyen szép az arcom a bőrcafatok és a sebek nélkül (itt a zombi-party utáni képekre gondolt), elmesélte, hogy úgy néz ki kezdődő porckorong-sérve van, és összeszarja magát ha egy gyengébb ütés is éri a hátát.(Még harminc éves sincs...) Ezért nem vetettük bele magunkat a tömegbe, hanem lecövekeltünk a keverőpult mellett. Édes a második sör után elment kicsavarni a répát és ottmaradtam a srácokkal. Pár Micimackó-keménységű tizenpár éves punkgyerek vonult el mellettünk.

Zupi security beállással és hanglejtéssel megjegyezte: "-Ha hozzám értek meghaltok!" Az utolsó tarajos megfordult és Zupira meredt olyan arrcal, mintha magát a sátánt pillantotta volna meg, majd ő is eliszkolt. "-Azt hittem nem hallják meg..."- jegyezte meg Zupi a röhögéstől fuldokolva.

A Road kezdett. Megszoktam, ha koncerten vagyunk nincs heves-szerelmes-egymásba bújás (általában ő a hátam mögött áll, részben átölelve könyökét kibiggyesztve, hogy a pogózók fennakadjanak benne és ne borítsanak fel engem), pláne nem akkor, ha baráti társasággal vagyunk (bevallom zavarban voltam tavaly, mikor Zupi a csajával jött és folyamatosan egymást bújták, míg Édes a kezemet se fogta meg) Mikor rákezdett a Nem kell más- című számra kiderült, hogy itt más lesz a szituáció. Az első két másodpercben Édes olyan erővel vont magához, hogy azt hittem átesek a saját görbe lábamon. Minden egyes szerelmes számnál megtáncoltatott, a homlokomhoz nyomta a homlokát, a szemembe nézve végigénekelteüvöltötte a számot itt-ott csókszünetet tartva... Nem volt baj, csak meglepetésként ért... az alkohol számlájára írom ezt a fajta feloldódást... egy ilyen élményért leszek sofőr;)

Volt olyan alkalom is, mikor egy-egy keményebb szám erejére bevágtatott a pogózók közé. Zupi egyszer megjegyezte: "-A koncert végére vagy meggyógyulok, vagy tolószékbe kerülök!!!" Az Alvin és a Mókusok koncert közepén felhívtak a színpadra egy párocskát. A srác rövid bevezető után letérdelt a barátnője előtt, a zsebéből kihúzott valamit és feltette a nagy kérdést: "-Leszel a feleségem..?" Alvin gratulált, majd küldött nekik egy számot.

Egy pillanatra elgondolkoztam... Rám mikor kerül vajon a sor, milyen módon, és egyáltalán szeretném...? Hiába, nem vagyok gondolatolvasó... A Depresszió alatt Édes már egy tapodtat sem mozdult el mellőlem. Elfáradt. Még dobverőért sem vágtatott előre. Már indultunk mikor megláttam: "- Az nem Goya, a Road gitárosa...? - Jé...de...milyen picike! Alig látszik ki a tizenötévesek között!" Édes a gitáros felé terelgetett én pedig próbáltam befurakodni az öt-hat fős rajongógyűrűbe. Emberünkben volt egy pár kör, szólításra nem reagált. "- Legyél rámenősebb, rántsd oda magad mellé!" -utasított Édes. Egy kicsit huzakodtam végül karonfogtam."- Egy közös fotó? Jó koncert volt!" Látszólag most jutott a tudatáig, hogy hozzáértem. Felém fordult:" - Jááájh...most néztelek meg milyen belevaló, dögös nő vagy basszus... Ugye nincs barátod???" (Zupi bekiabálta, hogy van, pont ő fényképez... ez nyomot hagyott a fotón is...) A lelki sebeim egyből gyógyulásnak indultak, de a tökéletes regenerálódásra másnap került sor...

Délutáni sziesztázásból ébredtem fel hogy mocorog mellettem. Kinyitottam karikás csipás szememet, visszanézett rám. Mosolygott és átölelt. "Úúgy szeretlek!" -sóhajtotta. Magamban somolyogtam.

Már a kanyarba sem érdekelt, hány hadsereg nénike hiszi azt, hogy farkam van, vagy hogy az egész általános csókolommal köszön...

2012/10/30