Két hét telt el a munkából.Mesterien megismertem Mr Bread Slicert, Miss Sweepert és a legénység többi tagját(ex-pornószínész fuvarozó, szatír kisfőnök, agresszív nyugdíjas Rózsika stb).Most azon az állásponton vagyok, hogy az is őrült, aki éjszaka dolgozik.A legőrültebb mégis én vagyok, mert valószínű fizetség nélkül melózok...Szerintem nem kaptam megerőltető melót, de azért a nyolc órás ácsorgást megérzi a hátam és a rossz tornacipőt is a tappancsom (emiatt egy bütyökre is szert tettem a negyedik nap után)Előző nap megbeszéltük Édessel, hogy péntek reggel melóból egyenest hozzá megyek (mondtam, hogy véletlen se bújjon ki, ébresztem majd, ha odaértem és ágyba viszem neki a frissen sült túrós batyut), és a hétvége folyamán kimasszírozza az összes görcsömet.A csütörtök este-péntek hajnal időszak csiga lassúsággal telt.Mint általában a meló monotonitása miatt gyakran el szoktam kalandozni.Most a múlt hétvégén töprengtem:a szülők örömére Édes rávett, hogy csak nappalin jelentkezzek fősulira(Ne csináld már, levelező mellett nem jár neked semmi, a diákigazolvány is korlátozott, hétvégén se futunk össze és még a tébét se fizetik, és ha melód se lesz mellette?)Később Muter utalt rá, hogy ő már kiszeretett választottamból...Lehet, ő se tervez velem?Már nem akar tőlem semmit, és nem akarja előlem elzárni a lehetőséget, hogy könnyebben tegyek szert új kapcsolatra, ezért akar fősulira küldeni...?Műszak végére már majdnem úgy felhergeltem magam, mint a viccbéli Nyuszika a Vakond lapátján.Kisétáltam a buszmegállóba.Öt perc az első buszig...Tíz perce késik a busz...Egy fickó cigizett tőlem tisztes távolságra, de ő is buszra várt.Tizenöt perce késik a busz...Jéé, ott jön egy busz, és az, ami nekem kell...Huss!Elsuhant előttünk.Gyorsjárat...Csak a nagyállomáson áll meg.Harminc perce késik a busz...A fogam citerázik, a lábam már nem fázik, vagyis nem érzem...Tíz perc a második buszig...Édest nem akartam felcsörgetni, hadd aludjon nyugodtan...Addigra úgy átfagytam, hogy alig bírtam artikulálni, hogy megértse a sofőr hova kérem a jegyet."-Nagyon fázol?-Igen az előző busszal akatam menni, de az egyik nem jött a másik nem állt meg?-Az nem áll meg az gyorsjárat...-Akkor minek van kiírva?-Á, az nincs kiírva...(Hússzor néztem meg legalább a táblát, miközben ácsorogtam, nekem ne állítson ilyesmit!)"Fáradt voltam veszekedni, ezért inkább leültem és megpróbáltam kiolvadni, egyre depressziósabb, kimerültebb állapotban.Megérkeztem.Édes a megállóban várt rám nagykabátban."-Hát te milyen busszal akartál jönni, ami nem is indul?"- kérdezte, miközben elvette a hátizsákomat.Elpanaszoltam neki a dolgot még mindig vacogva.Megnyugtatott, hogy ő már begyújtott a cserépkályhába, regggelizett, főzött teát, megágyazott nekem, és a konvektort is beüzemelte a fürdőszobában, hogy jó meleg legyen.Volt rá negyedórája, amikor rájött, hogy nem jön a buszom.Kaptam egy bögre forró teát, vettem egy forró zuhanyt (addig Édes a konvektoron melegítette a törölközőmet és vigyorogva átnyújtotta, mikor rákvörösen kibújtam a kabinból)Mikor végre végignyúltam az ágyon, kicsit megnyomkodta a gerincemet."Annyira hiányoztál!Olyan jó, hogy itt vagy!"- mondta kisfiús hanglejtéssel egy jókora puszi után és szorosan magához ölelt.Ezzel eloszlatta az összes kétségemet.

2011/02/15/