Délután lesz a nagy tisztázás... gyomorgörcs és minden testi-lelki kín beizzítva...

Elvileg szombaton egy egynapos kiruccanásra mennénk. Anyósjelölt szervez egy 20 fős rokontalálkozót Tiszafüreden, ami szabadtéri főzéses, pecázós, ökocentrumlátogatós, túrázós miegymást foglal magába. Tegnap már elbizonytalanodtam rajta. Ha Édes továbbra is úgy viselkedik, mint akinek beleszartak a palacsintájába, akkor nekem nincs ott keresnivalóm... Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de igazán kezdődhetne már a suli. Eddig ugyanis kiváló mentsvárként szolgált az otthoni szarakodások és Édes durcizása ellen... na mindegy. Abban maradtunk, csak menjek, hiába érveltem, hogy akkor mindenkinek jutna ágy az apartmanban és elég lenne egy kocsival menniük.
Halványlila pótsegéd fogalmam sincs, hogy ebből mi fog kisülni... Nővéremmel tágyaltam ezt az incidenst, és szerinte neki olyan asszony kell a házba, mint a Muterja aki robotgép módjára süt, főz, vág, aprít és meszel... Sajnos ilyenné akkor sem tudnék válni, ha hétfelé szakadnék (most is olyan csíkos lett a szobám fala, mint Győzike zakója és a sütijeimet is csak pókerarccal együtt lehet fogyasztani)... Most alapból rossz passzba is vagyok (premenstruációs-szindróma), úgyhogy azt sem tartom valószínűtlennek, hogy ez lesz az uccsó közös "nyaralásunk". Ha így lesz, lemegyek hozzá még utoljára, és bedobálom az ablakán mind az öt üveg diabetikus lekvárt, amit nyáron neki főztem. Na jó, csak vicc volt...

2012/08/03