Már korábban utaltam rá, hogy van egy viccesen növő bölcsességfogam... na az már nincs. Figyelem! Horrorisztikus elemeket tartalmazó szöveg következik!

Az előzményeket itt tekinthetitek meg. Még a téli szünetben kaptam egy beutalót a szájsebre és be is vitt Fater meg a haverja, Pacsi. (Ha Fateron múlt volna már a Debrecen táblánál kirakott és elhúzott volna ócskavasat turkálni) Amit én a klinikán kóborogtam... a vicces az, hogy térképem is volt (felirat nélkül). Sajnos annyi a tájékozódási képességem, akár egy döglött bogárnak, Debi amúgy sem ismerős annyira. Szóval első alkalommal kaptam egy csini röntgenképet, ami szakasztott mása ennek, plusz egy időpontot március első hetére... Következő alkalommal előrelátóbb voltam, és csekély érzelmi zsarolással rávettem Édest, hogy kísérjen el.

Reggel 8-ra volt időpontom, mi pont fél 9-re értünk be. Fél óra várakozás múlva mondták, hogy csak 11 körül fog rámkerülni a sor, mert jelenleg én leszek a napon a 3. "kisműtétes". A kisműtét szóra, ha eddig annyira nem is elég rendesen berajzolt a barna kábel... Édes szerint nem lett volna értelme Faterra csörögni és elcsászkálni, mert kapkodósan értünk volna vissza. "- Mi van, ha valaki hirtelen jobban lesz előtted a sorban és te lennél a következő? Fogorvosnál gyakran megesik!" Így maradtunk. Lestünk ki a fejünkből és hallgattuk, hogy három négercsaj milyen vidáman trécsel angolul mellettünk. Meg is jegyeztem, tuti nem húzásra várnak. Viccelődtem, ha kihúzták a fogam az egyik felét megtartom a másikat neki adom és hordhatjuk láncon. Édes kezdte unni a dolgot úgy másfél óra után. Egy fickó mellettünk elmesélte, hogy a feleségének most adták be a harmadik érzéstelenítőt, de még mindig nem hatott, majd mondott egy anekdotát, hogy egy papának érzéstelenítő nélkül húzták ki a fogát, mert azt mondta fél a szuritól, csak némi hp-s helyi érzéstelenítést végzett el. Egyre feszültebb lettem. "- Nem akarsz bekísérni?" - kérdeztem groteszk bociszemekkel. "- Dehogy is! Úgy kéne engem felmosni a padlóról! Nem szeretem az ilyet nézni. Még ha vérvételre megyek akkor is elfordulok! Az a hülye doktor meg a múltkor, amikor leszedte a körmömet... látja, hogy nem nézek oda és DIREKT az orrom alá nyomta, hogy látja, már ekkora volt a körme a régi alatt. Na akkor is úgy kellett fellocsolni..." (még a télen a körme alá beszúrt egy tüske és begennyesedett) Eddig se gondolkodtam apás szülésben, most keresztet is vethetek rá... "Bezzeg amikor a disznót kell leszúrni...? Ott is spriccel a vér rendesen. Azt meg hogy bírod? - Á, az teljesen más! Ott csak a gégéje mellett megszúrod az eret és..."  Szólítottak, de nem onnan, ahova eddig mentek a többiek. Egy gyors kört futottam, míg megtaláltam a zegzugos folyosón a hang forrását. Kaptam egy pohár fertőtlenítőt, hogy öblögessek és álljak be az ajtó elé. Kb. negyedóra után sietve kijött az egyik négercsaj zöld műtőssapiban és betesséhkeltek az öltözőbe. Egy gyors visszarohanást kellett tennem, hogy elkérjem Édes hajgumiját, mert a műtős sapka csak úgy dukál... Felvettem a zöld köténykét sapit, cipővédőt és helyet foglaltam a székben. Ezután megkaptam azöld műtősterítőt, amin csak az arcomnak volt lyuk. Idegesített, hogy a dokinéni mit röhögcsél a segédpacákkal, amikor én meg itt ijedtemben majd' összevisszafosom az inamat is... Végül az arcomat is lekenték fertőtlenítővel, de azt hittem megfulladok tőle. Körbeszúrkálták a fogam tövét érzéstelenítővel, de azt hittem a tű a tarkómon jön ki. Felvázolták a dolgokat, milyen érzésekre figyeljek stb. A terv a következő volt: felvésik az ínyemet, hogy meglegyen a fog többi része, majd fúróval szarráfúrják, kettétörik és a darabokat egyenként kicsipegetik." Ha éles fájdalmat érez, jelezzen valahogy. - Rendben, majd úgyis visítok.(Ne nevess, vazz ezt komolyan mondom!)" Mikor már kezdtem zsibbadni elkezdődött a dolog: kaptam egy cuki nyálelszívót, meg egy merülőforralóhoz hasonló szájhúzó kézikészüléket a pofámba.A szikével való aprítást nem éreztem egyáltalán, de mégis kellemetlen volt belegondolni, a rózsapiros-darabkák szaladgálását nézni a csőben...  Ezek most az én ínyemet, húsomat aprítják kényük-kedvük szerint... Jött fúrás, nem volt kellemes. Öt perc munka után előkerült a fogó. Nekiveselkedett, recsegett, ropogott, de nem engedett. "- Még az alján tartják az alveolális puha részek." - jegyezte meg a segéd. Hogy a fene enné meg a gyönyörűséges latin tudásodat... Fúró még egy kör. Fogó megint. Iszonyatosan recsegett, ropogott az egész, de engedett. A korona letört. Tovább aprított szikével. "- Nini, ott egy gyökír!" - nem jött be a segéd hungaromém stílusa, így szabad szájjal megjegyeztem volna, hogy nini mellettem is áll egy! Fogó megint. A nyálelszívó bedugult a fogdarabkámtól... kétszer is. Végre kitakarította az egészet. Közben kiderült, tarajos felszínű állkapcsom van, na ezzel okosabb lettem. A varrás következett. Gyönyörűséges fekete cérnát vettek elő, ami szerintem még egy nadrággomb felvarrásnál maradt a tűben, majd karmesterhez illő mozdulatokkal összefrécelte a lyukat. Közben azon imádkoztam, nehogy megbökjön valami érzékeny területen, mert biztos úgy felrúgom, hogy a menetszél kikezdi a homlokát. Végeztem, lelöltöztem, kimentem. Elsőre nem leltem meg Édest ,mivel átköltözött a másik oldalra, hogy jobban tudjon hallgatózni. Megleltük egymást vattával kitömött szájjal beszámoltam neki a dolgokról és megvártuk a leleteimet. Kiváltottam egy doboz fájdalomcsillapítót és hazamentünk. Otthon kicsit elpunnyadtunk és aludtunk egy másfél órácskát. Arra ébredtem, hogy viszket az állam... vagyis kezdett múlni a lidokain, de már lüktetett is! Meg is bontottam a fájdalomcsillapítót gyorsan. Egy hét múlva Édeséknél voltam varratszedésen. Három hétig fájt a helye, de csak olyan monoton módon, így összvissz három szem fogyott el a bogyóból. Jelenleg nem fáj, és a lyuk is már nagyon picike rajta. A legidegesítőbb, hogy állandóan telemegy kajával, szóval még órákkal az étkezések után is hagymadarabkát, meg káposztát rágcsálok...

2013/04/04