Igen, itt vagyok újból! Most hosszabb lére eresztem a mondanivalómat a kihagyott időtartamra tekintettel...

Gyakszi/szakdoga: Nos, jártam gyakszira, de remélem ilyen gyökér emberekkel mégegyszer nem hoz össze a sors...A nyolc fokos cúgban való nyolc órás meló beadta a kulcsot. Tüdőgyulladással voltam otthon két hétig. Hiába szóltam be, hogy beteg vagyok, és hiába a főnökasszony zavart haza, amikor már elég szarul néztem ki mégis kérdőre vontak nem túl kedves hangvételben. "-Ha rendes melód lenne rég kivágtak volna!-mondta Kisfőnök mikor ismét bent voltam.-Ha rendes melóm lenne kapnék fizetést!-vontam vállat" A szerződésemet egyszerűen lenyelték. Főnökasszony nem volt hajlandó leigazolni a hiányzott napjaimat. Mikor észrevette, hogy jegyzetelem a rendelési adatokat (abból szerettem volna frappáns grafikont készíteni a szakdogába) képes volt előlem eldugdosni a papírokat. Ha bármit is kérdeztem úgy néztek rám, mint a véres rongyra. A bili végképp akkor borult ki, amikor bejelentették, hogy egy fényképet se csinálhatok az üzem területén. Ahhoz képest, hogy az elején mindent megígértek... Mikor aznap hajnalban hazaértem az idegbaj és a végkimerültség jeleit mutatva átsettenkedtem anyám szobájába és elmeséltem neki ezt a kedves bánásmódot. "-Azonnal keress másik gyakszihelyet, mert ez a kurva nem fog egy szikrányit se segíteni és cseszheted az egészet, ha a gyakorlatodat sem képes igazolni." Mi a frászkarikát csináljak...?Egy hetem van a gyakorlatból. Egy hirtelen ötlettől vezérelve hívtam fel azt, akivel már majdnem két éve szövögetjük a közös terveket...Édest. Már ébren volt. Indultak halászni. A bőgés határán elmeséltem neki is a történteket. Fel volt háborodva, hogy miért nem rúgtam tarkón azt a ribancot!? "Úgy emlékszem azt mesélted, hogy van egy pék ismerősöd, akivel szoktál pecázni...Szerinted ő tudna rajtam segíteni...?-hüppögtem." Tíz perc múlva visszahívott, hogy beszélt a pékkel, itt a száma, hívjam fel és magyarázzam el neki konkrétan miről van szó, mert ő nem tudott sokmindent mondani. Háromszor mentünk le a pékségbe...88 képet csináltunk (vagyis Édes kattingatott, amíg a péket faggattam) amiből 14-16- ot közzé is tettem a dogámban...az egész gyakorlatomat leigazolta...egy héttel a beadási idő előtt kész volt a szakdogám. Csak azt sajnálom utólag, hogy Édes nevét nem említettem meg a köszönetnyilvánításban, pedig beleírathattam volna ARANNYAL!

Továbbtanulás: Beadtam a jelentkezést. Direkt debrecenieket jelöltem be, hogy ne legyünk "annyira messzire" egymástól (kb 80 km). Ezután kiderült, egy pontot se kapok ezekhez, ha elvégzem a mostani szarságomat...Egy kivételével így az összes kiesett...És nemrég jött annak is a nagy poénja: melyik rossz nyomorék találta ki, hogy az egészségügyi kar nem fér meg Debrecenben és helyezte ki  egészen Nyíregyházáig???

Édes vs Muter: Muter most már nem azzal basztat mikor cserélem le, hanem mikor lesz már az eljegyzés? Ilyenkor el kell magyaráznom, hogy nem olyan egyszerű a dolog, mivel  nem szarunk csomóra...Édesnek egy évi keresetkiesése van, jó most van munkahelye, de elmondása szerint nem ilyen sötét emberek mellett akar nyugdíjba menni, novembertől már menne tovább, engem HA felvesznek fősulira akkor még tanulnom kell minimum 3 és fél évet, addig nem tud velem mit kezdeni, a mostani szakmámmal nemigen tudnék elhelyezkedni... (lehet, kicsit magamat is ámítom ezekkel, nemcsak anyámat..)

Édes vs Nővér: Erre nem számítottam...Meséltem Nővérnek, hogy Don-Huan-DeRick továbbra is próbálkozik és továbbra sem akarja venni a lapot. A válasza az volt: "Tudom, szép dolog a hűség meg minden, de te még fiatal vagy és előtted az élet, sok dolgot ki kell próbálni, meg mondjuk, ha megcsal akkor meg ehet a penész, hogy bezzeg te milyen hűséges voltál brühühü...Másképp, ha megcsal kijelentheted:"Hogy te...?Hahaha, hát még én...!" Mit mondjak, nem leltem még olyan fickót, akivel ÉRDEMES ÉS ÉRTELMES lenne felszarvazni Édest:D Most komolyan: nem tudnék belenézni a szemébe egy ilyen incidens után, az ilyeneket én csak kurvának hívom. Ha megcsal, ez van, nekem tiszta a lelkiismeretem...

Fater vs Jómagam: Édes jó vej-jelöltként próbál összehaverkodni a családdal, mondjuk nem olyan egyszerű, ha a tagok folyton egymást kritizálják. Hétvégére sütöttem strawberry muffint Édesnek. Fater elsőként kóstolt egyet:"- Te, mi a nyavaját sütöttél? Mi ez?(lelt egy epermagszálat az epres muffinban, mert több epret tettem bele a receptben írtnál, borzasztó...gondoltam és nem szóltam semmit) Édes nevetett: "- Csukott szemmel kell enni, úgy biztos jó." Ezt már nem állhattam szó nélkül, finom és nőies megnyilvánulás:"- Na, bazmeg, meg se kóstoltad már fikázod. Tudod mikor sütök én neked legközelebb...!" Szerintem érezte a szavaim súlyát, mert egyből jött a félmosoly és az ölelgetés "na, nem úgy gondoltam", kóstolás után pedig nagyon megdícsért, hogy milyen finom és milyen ügyes vagyok, szombaton pedig legalább tíz boltba elkísért, hogy vegyen nekem egy magam választotta ruhát névnapomra (az egyikben megdícsérték a butikosok, hogy milyen türelmes fickó, pedig nem tudták, hogy már hét boltban végigpróbáltam az összes ruhát) Már egy helyen tartjuk a fogkefénket. Remélem egyszer majd a protkónkat is...

2011/05/31