Takaros kis hétvégét tudhatok magaménak, de az igazi meglepetés visszafele jövet ért.

A pénteki egy szem órát ellébecoltam, helyette pecázni voltam Édessel (az más dolog, hogy a macskának se volt elég amit fogtunk, vagyis ő fogott...), szombaton kint voltunk terep-rallyt nézni, vasárnap szintén, este pedig megiszogattunk egy borocskát, amit még tőlem kapott tavaly előtt Valentinra... vagyis a javát én ittam meg, mivel neki két pohárka után tizesre nyomta a cukrát. Mert elég ritkán iszom (főiskolás létemre) az a 3 és fél deci eléggé megtette a hatását...Ma 6 körül keltem, hogy nyargaljak vissza suliba. Még a tegnap estén gondolkozva meredtem ki a busz ablakán. Az egyik faluban egy ismerőst véltem felfedezni a busz mellett elbiciklizni. (Az előző rész tartalmából: ő volt az akibe bele voltam zúgva középsuli végén, de ő csak lyukra játszott volna, csak ezt elfelejtette említeni. Az utolsó pillanatban kinyílt a csipám, szó szerint leráztam magamról, és még a számát is kitöröltem, persze szóltam, hogy ő is töröljön. Ezek után sokat rágtam magam, hogy jól cselekedtem -e vagy sem, és "csak-azért-is-jól-fogom-érezni-magam" alapon mentem el arra a bizonyos koncertre, ahol összejöttem Édessel. Azután is többször elmerengtem az eseten, hogy milyen volt a spray-e illata, nagy barna bociszeme, paplanszája, mi lett volna, ha...stb. Egyszer még láttam is messziről és egyből gyomorgörcsöt kaptam... Ez volt majdnem 3 éve)"Jé...Vadász." - gondoltam és merengtem tovább. Nem történt semmi... A busz haladt, a rétiniggerek hallgatták a mobilos zenét és ricsajoztak, a busz döcögött, a sofőr kormányzott, én meg merengtem tovább Édesen. Aztán eszméltem... hiányérzetem volt. Se gyomorgörcs, se ahhh ő az, itt volt érzés nem volt. Elmúlt...nem hittem volna. Úgyhogy, sorstársak! VAN REMÉNY!

2012/04/16/