Azt hittem a mai nap során nem érhet meglepetés... Nos, Szöszi betért hozzám. Azt hittem többet nem látjuk a becsajozás után. Szerintem nem olyan hej de hatalmas ez az áj láv juh..

Három óra hosszát trécseltünk. Hozott vagy három gigányi zenét, megitta az ásványvizemet, és megeszegette a szőlőcukromat. Borzalmas dé ja vuu- érzésem volt... Kocc ugyanaz volt a szituáció, mint amikor annak idején Vadásszal "enyelegtem"... Ugyanúgy sok közös téma, nagy barna szemek, kissé alpári szöveg, de helyenként kontrasztot vágó aranyos beszólások, hátmasszírozás (mert ez is volt)... Előbb meggyúrtam a nyakát és a vállát, mert panaszkodott, hogy elfeküdte, ő meg végignyomkodta a talpamat, mert én meg a magastalpúra panaszkodtam. Aztán megjegyeztem, hogy értek a hátmasszírozáshoz és megmutathatom a technológiát. Persze az én hátamon gyakorolt. Még a gyúrási mozdulatai is Vadászéra hasonlítottak... félelemetes volt. Bejelentette, hogy eddig még senkinek sem gyúrt hátat. Viccesen megjegyeztem, hogy akkor velem veszítette el a masszírozás- szüzességét... És a beszélgetésben volt még egy pár pont, amikor bevillant a fejemben a bejegyzés címében lévő kifejezés... Legalább kétszer felemlítette, hogy nagyon sajnálja, hogy így év végén ismerkedtünk meg, pedig tök jól el tudunk lenni, mert rengeteg bennünk a közös vonás stb. ( WTF?) Témába feljött a testsúly, és megjegyezte, hogy milyen jó alakom van (WTF?) És a végén bejelentette, hogy szívesen átjárna meggyúrni a hátam, ha megmasszírozom a nyakát, de mehetünk az ő szobájába is, mert neki sosincs bent a szobatársa...(WTF???) Elhúzott egy másfél órája... Nekem itt a tanulnivaló, de nem azon pörög az agyam... Csajról nem is mesélt, annyi volt az említés, hogy viccesen kezet fogtam vele és gratuláltam, amikor ő is látta, hogy facen észleltem a hírt... Kosjegyű... megnéztem az adatlapján. Sok kosjegyűtől ültem már seggre, többek között Vadászka is az volt. Még egyszer nem szopatnak meg... nincs az az isten...!

2012/05/07