Múlt hétvégén volt Édes 10 éves érettségi osztálytalálkozója. Barátnőként engem is elvitt. Egy étteremben szervezte meg Zupi (Édes régi barátja, akivel tavaly előtt szilvesztereztünk). Valaki gyereket is hozott, míg más azt ecsetelte, hogy az otthon maradt három fia hogy kapná szét a berendezést. (Édesnek erre kicsit lefittyedt a szája, az asztrológiával foglalatoskodó volt ofő később kielemezte, hogy csillagjegye szerint otthonülő típus és alig várja hogy gyermekei legyenek) A megérkezés és rövid ismerkedés után egy rendkívüli osztályfőnökit tartottak. A volt osztályfőnök mindenkinek kiosztott egy idézetes cetlit és annak tanulságára kellett elmondani a tízévnyi élményeket.

Elmesélte, hogy Szarvason diplomát szerzett környezetvédő szakon, felkerült Pestre és lelt magának megbecsült munkát. Vagyis azt hitte, amíg be nem hívták, hogy másnap nem kell bejönni. Ajánlottak neki másik állást irodán, de nem szakemberként, hanem közmunkásként alkalmazni. Elfogadta. 60 ezer forint nettóba. Akkor a napjai úgy teltek, hogy hatkor kelt, négyre végzett az irodán, aztán átöltözés és irány csótányt irtani maszekban, tízkor beesni az ágyba.  Ezt megelégelte az akkori barátnője, akivel lakott és szakítottak. Így egyedül tengette napjait.

Már akkor gondolt rá, hogy hazajön, de a végső lökést más adta meg: Egyszer átment felszedni az egyik csótányirtós barátját. Ahogy kinyitotta az ajtót egy ötéves forma kisgyerek ölelte át a térdét"- Apu! Apu! Hazajöttél...?" Kérdőn nézett az asszonyra. A nő össze volt törve. Elmondta, hogy a férje meghalt és még nem merte megmondani a gyereknek... 34 éves volt. Este lefeküdtek aludni, reggel a felesége adott az arcára egy puszit, de a bőre már hideg volt... Felhúzta a redőnyt és akkor már látta a hullafoltokat is... Még az éjszaka meghalt mellette... Átgondolta, hogy ez vele is megeshet. Bármi történik vele ott Pesten se kutyája se macskája. Aznap szólt a szüleinek, ha egy hétig nem hallanának róla, akkor csörgessék meg... sosem lehet tudni. Most hazafelé készül. Beadott egy pályázatot. Nyulakat akar tartani. Ha nyer hazajön, ha nem akkor marad...

Sokkal szívderítőbb dolgokat a többiek sem meséltek. A nagy többség elvált volt legalább egy gyerekkel, munkanélkülin vagy kamionosként. Legutolsónak Édes maradt. A többiek beszéde alatt buzgón iszogatta a sörét hátha ihletet merít.

Ő egy olyasmi idézetet kapott, hogy "Ha nem vagy képes a változtatásra menthetetlen vagy." (Sajnos próbáltam rákeresni sikertelenül) Rövidre fogta a szót: volt munkája nincs munkája, az asszony még tanul, aztán el innen, persze még országhatáron belül.

A vacsora után átmentünk a Sörkertbe. Egész jó volt a hangulat. Mindenki füstölt, mint a gyárkémény. Az egyik kerek arcú fickó kifejtette Zupinak, hogy mennyire sajnálja, hogy környezetvédő diplomával bogarakat kell irtania. Olyan mintha ő kamionosként egy kamionbontóban dolgozna. Édes egy másik emberkének taglalta, hogy most az ő generciójuk van a legnagyobb szarban. Két kisérőcsaj a pultnál épp eszmecserét tartott arról, hogy ezek a mai fiatalok mindent kitesznek az ablakba, alig van rajtuk textil.(Talán hatásosabb lett volna, ha a szószólón nem épp egy arasznyi konyharuha van)  Mivel én sofőrként nem ihattam, és dumapartner se nagyon volt, kezdtem álmosodni. 11 körül Édes megígérte, hogy lekínozza a harmadik sörét és mehetünk. Azt mondta, hogy sörből ennyit bír, ezután csak a tömény menne, de azt meg nem akar így is biztos bekavar a vércukrának. Még ittam egy kapucsínót és elindultunk. Zupi kikísért minket a parkolóba. Közben eleredt az eső. Minden összejött egy jó vezetéshez: éjszaka volt, fáradt voltam, zuhogott az eső, vakítottak a lámpák és még sűrűn előzgetni is kellett.

Édes otthon mosakodás közben dörmögött: "- Ez nem igaz, hogy ellehetetlenítették ezt az országot! Senkitől se hallottuk, hogy milyen jól keres, milyen faszán megy a szekér...!"

2012/07/25/