Először is, felvettek a Debreceni Egyetem Egészségügyi karára (Oahhhh, hujujujjujjj, ez az ünneplés helye, virágokat az öltözőbe kérem!). Muternak is olyan hangnemben jelentettem be, mintha páros lábbal rúgták volna vissza a jelentkezésemet. Van bennem egy (pár) tüske, ami miatt nem igazán tudok örülni...Az egyik az ára (kiszámolgattam futkosással, buszbérlettel, kajával, kolidíjjal cakkun-pakk mennyi lenne havonta), a másik pedig, hogy lenne-e értelme egy ilyen világban, ahol annyi a munkanélküliség! Külön ok pedig Édes...Sajnálom azt a heti egy napot, amennyivel kevesebbet találkoznánk és azt a minimum 100 km-t, amivel messzebb lennénk egymástól... Nővérem szerint nem kell ezen siránkozni, a fősuli a leg-csajozósabb-pasizósabb időszak, amit kár lenne kihagyni. Nyugodtan lehet egy pasim itt is meg ott is, mert messziről jött ember úgyis azt mond, amit akar. Ha meg nem bír ennyit, akkor már rég megette a penész. Mondjuk azon a hétvégén voltak is olyan pillanatok, amikor azt hittem, nem kell többet a kapcsolattartáson rágódni. Például első napon, amikor Fater "megkóstolta" a friss meggybort, és Muter Édes segítségét kérte az öreg kitámogatására rókázni. Másnap délután és este oda voltunk Campus Fesztiválon (eddig ez volt a híres nyári kiruccanás).Három koncertet láttunk: először Depressziót, aztán Alvin és a mókusokat (ez volt szerintünk a legjobb) és Tankcsapdát, amit sajnos elmosott az eső teljes hosszában. Emiatt Édes elég rosszkedvű volt, már tizenegykor elhagyta volna a helyszínt, ha még anyámat meg nem kellett volna megkeresni a szakadó esőben. Éjfélkor a bokáig érő sárban kitapickoltunk a bejárat melletti egyik sátorhoz és ott nagy nehezen sikerült elérni anyámat nemtommhanyadik próbálkozásra.Egyértelműnek tartottam, hogy az egész család alkoholistának lett elkönyvelve Édes szemében, miután Muter előkerült bátor léptekkel, és folyamatosan kuncogva mesélni kezdte, hogy ő is szarrá ázott és melegítésképp megivott két kupica pálinkát egy Jézus Krisztus külsejű egyetemista társaságában. De láthatóan Édest nem zavarta a dolog, sőt kifejezetten derűs állapotba került, főleg amikor Muter véletlen térdig összecsapott sárral. Pedig reménykedtem, hogy csak bokáig leszek retkes... Így elég nagy meglepetésként ért a másnap esti lelkizés fürdés közben. Megint feljött a "Guci-dilemma" (ő Édes húga, mindenki azt hitte fősuli után összebútorozik a pasijával, keres valami melót, aztán szevasz, de ebből eddig úgy néz ki semmi se lesz). Édes - mint már párszor - hangoztatta, hogy nem hiszi el, hogy nem ilyen egyszerű az egész. Lel valami melót a pasija körül (aki már egy ideje házjavításba fogott direkte), bejelentik a lagzit és kész! Ehelyett nekifogott a tesója letenni a jogsit, pedig sosem érdekelte a vezetés. Megjegyeztem, hogy akkor már baj van, ha kínjában bármibe belefog, csak ne kelljen még bárhova is komolyan lépnie...- De akkor meg minek húzzák, ha már látják a végét? - érvelt Édes."Mi egyszer elindult az valahol megáll, csak az űrben létezik a végtelen   Mert e tridimenziós ócska testünk az időt legyőzni képtelen" Nem akartam kötekedni, hogy mindennek vége szakad egyszer vagy így vagy úgy... Inkább megkérdeztem, hogy húgának is ő az első pasija? Tudtával igen, legalábbis az első akit hazahozott...De hát a barátja is direkt azért építi a házat! Ő is már huszonnyolc éves! Kihallatszott a kétségbeesés a hangjából.Megjegyeztem, hogy a harminc miatt még két évig ráér problémázni és egyszer ő is eljut ide. Telitalálat... De hogy ő már milyen öreg...és még otthon lakik...nem, nem akarják kidobni, de "önálló" akar lenni...persze nincs sokat otthon...de ha melózni van akkor honvágya van, ha otthon van, már az a baj... És hogy ő már milyen öreg...(mégegyszer) Ezt már csak úgy lógva hagyta. Sejtettem mi nyomja a kis lelkét. -Sógor is huszonkilenc évesen parázott be, hogy neki bizony kell gyerek, mert hogy ő milyen öreg lesz, mire lesz az esküvője meg minden. Mire harminc lett, akkor született meg unokaöcsi.- mondtam. -De én meg harmincnégy leszek mire a kis Janeszka megszületik... -Óh, hogy ez a baj... Most a suli miatt nekem még kell három és fél év, még számoljunk fél évet melókeresésre, egy évet melózni kell, ezt a Tücskök is tudják már különben nincs gyes...Egy évet le tudunk faragni! - próbálom nyugtatgatni. - De akkor is, bottal fogok járni, mire kimegyek pecázni először a fiammal! - erősködött tovább. -Hát persze, hogy bottal fogsz járni! Horgászbottal! Különben is, később visszasírod még ezt az időszakot, amikor majd a kis puja ordít a bölcsőben szaros pelenkában! - nevettem. - Nem is lennék otthon ha már megvan...akkor már el van intézve. - viccelődött. - Nem úgy van az! - csattantam fel. -  Akkor is sok idő... - sóhajtotta. Hallgatás következett. Nem akartam kimondani, hogy B-terv volt a fősuli, arra az esetre, ha a végzésemig nem tesz semmi komoly lépést... -Gyere velem Nyíregyre! - kértem félhangosan. - Főznék, mosnék rád. Suli mellet biztos elbírnám! - csak félmosoly volt az arcán. Őszre dobbantani akar a mostani melóhelyéről, azt mondta nem akar ott megőszülni. Az ágyban összebújva már én hoztam fel a témát: - Amúgy honnan veszed, hogy fiad lesz? - Az esély megvan rá, nem? - vállat vont. - Ötven százalák...Ha lány akkor meg Jucus? - Miért pont Jucus? - Csakhogy az is valami J-s legyen. - most én vontam vállat. - Vagy Janka is lehetne, de ezen még ráérünk gondolkodni...Egyet értettünk.

2011/08/01/