Végül is nem tartottam Szösziről kiselőadás Édesnek, de... egy pici sztorizgatást megengedtem magamnak, mert persze az ördög nem alszik. Pl: Fater szekrénye tetején leltem egy őskori szavijú teli doboz cigit (fater kábé 6 éve nem dohányzik), és sehogy sem tudtam a koliban elpasszolni 500 Ft- ért, akkor "szobatásam-ismerőse-tudod-akit-mondtam-hogy-picit-hasonlít-rád" kifejtette, hogy ez egy amúgy is pocsék márka és legalább ezer éves, mivel akkor még celofánt sem tettek rá, így iszonyú íze lehet, pfuj stb. Nehezen elment egy csajnak 300- ért, a srác másnap kopogtatott, hogy "Figyu, megvan még a cigid 500 - ért?" Vicces... Na, még jó, hogy nem bagózom... Úgy néztem ennyi is megtette nála a hatást... Most egymás után két hétvégét is nála töltöttem, ebből egy-egy napot pecázással. Érdekes módon az első alkalommal bírtam a hajnali kelést, következő héten egy órával többet aludtunk, de hulla voltam.Azt nem merem száz százalékosan kijelenteni, hogy megtanultam dobni a bottal. Egy alkalommal majdnem tarkón is nyomtam szegény embert egy huszas ólmos felszereléssel, egyszer meg csináltam egy gyönyörűséges beszakítást is. Édes nem szólt semmit, biztos nem akarta elvenni a kedvemet... Most hétvégén jobban mentek a dolgok (horgásztavon pecáztunk, nem vadvizen így jóval több volt a kapás is),főleg kárászokra utaztunk, de még pontyocskát is sikerült fognom (persze azt vissza kellett engedni mert drágaaa). Ma reggel pedig megsütöttük tárcsán az összes halat... hű de fincsi volt. Úgy egészébe most jól elvoltunk a hétvégéken, nem úgy tűnik, hogy Édes a szakításon gondolkozna pl: nagy büszkén mutogatott egy óriási tyúktojást, hogy bizony ő ezt elteszi, kifújja és jövő húsvétra azt fogom majd neki halacskásra festeni (bizony, ő ilyen speciális dolgokat kap húsvétra), meg részt vettünk egy helybeli fesztiválon, ami főzőversenyből is állt és megjegyezte, hogy jövőre jelentkezhetnénk mi is.

Persze beszólongatás is volt, de felvettem a boxkesztyűt, ő meg inkább lepakolta. Fájó pontok is voltak, már beköltözéskor megbeszéltük, hogy majd tanév végén feljön Nyíregyre, kirámol a koliból, de előtte bent alszik nálam, napközben kimegyünk az állatkertbe, andalgunk a főutcán stb. Nos hó végén költözök és nem hatja meg a dolog. A hallgatásából leszűrtem, hogy nem akar megsérteni, de azt a szabadnapot inkább kiveszi pecázásra... Ezen magamban fel is húztam az agyam: "- Meddig van még közmunkád? - Júli egyig. (hallgatás) - Biztos alakul addig valami... - motyogtam. - Itt? Semmi! Itt akkora szegénység lesz... örül majd az ember ha kajára futja a pénze. Lassan már ott tartunk, hogy az emberek pár karéj kenyérért dolgoznak... - És mi lenne, ha nyelvet tanulnál? - kezdtem. - Itt nincs semmi, külföldre meg szükséges. Az angolban tudnék is segíteni, most nyáron én is neki akarok készülni egy nyelvvizsgára. Különben is, külföldön jobban megfizetik a halász szakmát!" Nem tudtam eldönteni, hogy a hallgatása most azt jelentette volna, hogy nem akarlak megbántani, de tanuljon a f*szom hülye idegen nyelvet, vagy tényleg elgondolkozott rajta. Nem is szólt a témához semmit... Belefáradtam, hogy mindig nekem kell alkalmazkodni a dolgaihoz (pl: sütés, főzés, jószágaprítás, pecázás), jó nem várom el, hogy cserébe megtanuljon körmöt festeni, rajzolni, gyöngyöt fűzni, varrógéppel dolgozni, vagy ne adj' Isten számítógépet kezelni... Tudom, hogy németes volt annak idején és azt is nagyon utálta. Don Huan De Rick két év alatt összeszedett angoltudással ment ki farmra dolgozni és így is elég jól megszedte magát. Most, hogy visszatért újabban (nem jött neki össze semmi a szerelmi háromszögéből, de ezt már előre gondoltam) ismét csábított volna ki engem is, de mondtam, hogy Édes nélkül egy tapodtat se megyek. Nyilvánvaló, hogy ez az ország nem sokmindent ér, mi lesz ha vége a közmunkának és nincs meló...? Mi lesz, ha végzek a sulival és nekem se lesz meló...? Nézünk itt szépen egymás szemébe, amíg tömény depresszióvá válunk és fel nem fedezzük, hogy kettőnknek nincs közös jövője, mert nincs miből bármit is lépni, vagy kezdeni...? Amúgy sem vagyok jó kedvemben, pláne hogy kiderült a kedves tanárok az összes sorsdöntő dolozatot a maradék két hétre szuszakolták be... És még Szöszi játszópajtástól is megszabadultunk (aki múlt héten amúgy több ízben is feltűnt újból) ma láttam egy csajjal kézenfogva, és facen is kapcsolatban van már kerek három napja... Most ki fogja kinyitni a befőttes üveget?

2012/05/07