Már megint két lábbal tapostam Édes lelkivilágába.Szombaton hajnal négytől délig tartó csirkevágás volt a program. Másnap vendégvárás, fél napos sütés-főzés. Vasárnap délutánra már minden baj elővett. Fájt a fejem, a hasam, szédültem és egyszer nagy suttyomban el is vonultam egy hideg vizes csukló locsolásra, mert úgy éreztem rögtön összeborulok, mint a kártyavár.  A suttyom azért volt, hogy a vendégek ne lássák milyen kinyúlós fajta vagyok, és Édest se ijesszem halálra. Eleget ijedezett már a leszaladgálós vérnyomásom miatt. Ha nem alszom meg a napi nyolc órát és kávé nélkül indulok (márpedig Édesék ős- kávéellenesek) plusz aktívan talpalok akkor ez van. Délután öt körül elvonultak a vendégek és bíztam benne, hogy Édest el tudom vonni egy kis szusszanásra, de a Muterja tanácsára ő inkább bicajozni vitt (mesziről zene hallatszott, annak a forrását kerestük). El lehet képzelni mennyi hangulatom volt hozzá...de mentem. Túl lassan. Rám szólt mit, tötymörgök előtte? Visszaszóltam. "- Egyes téren átvehetnéd tőlem a tötymörgést. Tudod, valami jobb lassabban..." Ez kb olyan ütős volt, mint egy éve a " Menj ki pucéran, ha nem szégyelled a méreteidet" beköpés, ami után egy hónapig kellett ápolnom a lelkét. A nap hátralevő részében ha alkalom volt rá levegőnek nézett, és alig szólt hozzám. Este próbáltam kicsit békítően magamhoz vonni több-kevesebb sikerrel. Akkor még jobban fájt a fejem (akkor már pszichés alapon is). Reggel nem ébresztett fel egy puszival, hogy elköszönjön munkába menet. Kicsit dúltam fúltam magamban, miközben már itthon a szobámat pakoltam, de a büszkeségem estére alábbhagyott. Nem akarok olyan paraszttá válni, mint Fater... Írtam neki egy SMS-t: "Bocsánat, ha tegnap megbántottalak! Szeretlek! Moondrops" Egy pöppet sablonosra sikerült, de ennyire futotta. Az lett volna az igazi, ha felhívom, mert utál SMS-t írni, de nem akartam hallani a poker face-es visszakérdezéseit. Tessék... most itt az alkalom törzsgyökeres bunkónak lehet nevezni...

2012/07/30