Jobban elgondolkoztam. Szerintem el van átkozva a családunk. Legalábbis anyai ágon biztos. Kezdjük a mesét a családirtó dédipapámmal...Hol volt, hol nem volt a csendőrség és kötelező sorkatonaság idejében élt egy gazdag katona legény. Egyszer megtetszett neki egy szegény sorsú, fiatal lány. Addig-addig össze is hoztak egy egészséges kisfiút, de a lány szülei hallottak egy s mást a legényről, így inkább azt mondták segítenek felnevelni a porontyot, de biz ne foglalkozzon az apjával. Mivel a lány sem látott sok jót a kapcsolatban, így hajlott a szülei szavára. De a legény, mivel nagyon nyakas volt nem hagyta magát. Egy nap a puskájával átment, agyonlőtte kedvesét és szüleit. Ezután bevette magát egy kukoricatáblába. A csendőrök épp azon tanakodtak, hogy be merjenek-e menni utána, amikor hallották a pukkanás. Végzett magával is. A kisfiú árván nőtt fel. Később elvált első feleségétől, a másodikat verte három lányával együtt. Évek után a második asszony is elvált tőle, (mivel kiderült, házasságon kívül született egy fia férjének a felesége húgától) de csak pár évet élt nyugodtan mielőtt elhunyt gyomorrákban. A férfi évtizedekkel később öregen és magányosan halt meg szívinfarktusban. A legnagyobb lány tizenhét évesen férjhez ment és magához vette két kisebb húgát. Mikor a testvérek kirepültek és saját lányuk tizenkét esztendőt betöltötte, ők is elváltak. Később mindkét édestestvére és féltestvére is elvált, maga pedig újraházasodott(de nem túl fényesen). Egy lánya és egy fia született ebből a kapcsolatból. Nagyobbik lánya is férjhez ment, de már náluk is felvetődött a válás lehetősége. Kisebbik lánya véleménye, hogy átok ül a családon. Ezt  kedvesével is megosztotta, aki csak annyit kommentált:  "- A mi családunkban nincsenek ilyen érdekes sztorik...". Itt tartunk most.

2011/07/21