Nem kicsit, nagyon... ugyanisakartam egy olyan postot írni, aminek az elején kicsit betojatom az olvasókat, hogy most aztán összedőlt a világ, de később gondolkoztam: akik feltehetően követik a blogomat, azok már az ismerőseim facen, és láthatják továbbra is kapcsolatban vagyok.

Nos, ha már nem kaptam díjat bloggerként, attól még gyártok egy párat a múlt hétvége emlékére!

A legkomolyabb szóváltás

Már a kapcsolatunk elején tudtuk, hogy egyszer lesz ilyen eset. És ez lesz a mérvadó... A nagy megbeszélés 6 óra hossza volt, s elég nyögve nyelősre sikerült. Nem akarta kiböki mi a baja, de egyszer úgy fordítottam a szót, hogy muszáj volt válaszolni ("- Miért nem eszel sárgadinnyét? Azt mondtad szereted. - Te meg miért nem mondod el mi a bajod? Arról volt szó, hogy mindent meg fogunk beszélni."). Jól tippeltem. A beszólásommal rondítottam a lelkébe. Erre az én büszkeségem is előbújt a helyéről. Én egy ilyen beszólás után csúszhatok-mászhatok előtte, bezzeg amikor ő heherészik Faterral a főztömön és egyéb tevékenységeimen ahhoz meg vágjak jó pofát. Nem emlékezett rá mikor sérthetett meg. Akkor ajánlottam fel, hogy reggel hazamegyek. Nincs ehhez most idegrendszerem (ilyen állapotban még egy nyálasra sikerült tévéreklámon is elpityeredek, nemhogy ilyen helyzetben). Neki sem kell engem levegőnek néznie, mehetnek egy kocsival, az apartmanban is lesz elég hely. Ekkor volt egy vacsoraszünet. Vagyis ő bement vacsorázni, én meg inkább kint maradtam és potyogó könnyekkel etettem a szúnyogokat. Mire végzett gyorsan megtörölgettem magam mintha mi se történt volna. Csak később láttam fürdéskor, hogy a szétkent szemceruzától hatalmas panda-szemeim lettek. Mikor már az ágyban voltunk pókerarccal állítottam egy hajnali ébresztőt a buszhoz. Akkor már nem voltam olyan indulatos, de a büszkeség... Édes erőltette, hogy akkor most beszéljük meg, mert már ő se vágja mi van. Most akkor ennyi volt? Vége? Amikor kimondta már teniszlabdányi volt a gombóc a torkomban. Tereltem a szót: "- Minek lenne vége? Miből gondolod?" A hátán feküdt és a plafont nézte: "- Úgy érzem nem vagyok elég jó neked." Eddig bírtam.  Még annyit tudtam kinyögni, hogy "- Én is" és egy olyan bőgést vágtam le a melkasára borulva, amit ez a géjsrác is megirigyelt volna... érdekes módon ezután tökéletes tisztasággal meg tudtuk beszélni a dolgokat. Kiderült, mindketten komplexusokkal vagyunk megáldva. Ő a szex terén (borzasztóan rá tud görcsölni a dolgokra és persze, hogy nem sikerül, meg valamikor a vércukra is üzemszünetet okoz), én pedig a főzésnél (már írtam, hogy anyósjelölt magasra tette a lécet). Kijelentettem, ha el tudja fogadni, hogy szarul főzök, akkor engem sem zavarnak az "üzemzavarai". Azt hiszem elfogadta a feltételeket, mert nevetve bizonygatta, hogy, már most nagyon ügyes vagyok és klasszisokkal jobban főzök, mint Muterom. Szóval, éjfélkor kinyomtam az ébresztőt...

A legviccesebb utazás

Másnap megvártuk, amíg befut Guci barátja és nyakunkba vettük az utat. Elvileg egy a városon kívüli kis telket kellett keresnünk. Apósjelölték haladtak elöl, mivel Guciéknak volt térképük, vagyis a térkép pendrive-on volt, ők csak leírták egy papírra az útmutatásokat. Nem értettük, hogy miért nem lehetett kinyomtatni, de aztán rájöttünk miután a negyedik zsákutcába kanyarodtunk be és az ötödik embertől is megkérdezték merre kéne menni. Kihívás! Na, a nyomtatott térképben ilyen nincs...

A legháziasabb

Anyósjelölt. (Akivel a buli alatt már megittam a pertut :)) Már indulás előtt megsütött 180 lekváros kiskiflit és 200 darab sajtos pogácsát és egy nagy adag csirkepörköltet. A helyi bográcsolásban is derekasan kivette a részét.

A legszűkebb szállás

Igen az apartman... Külsőre úgy nézett ki csúcsos homlokzataival, mint a hét törpe kunyhója. És a berendezés láttán tényleg elgondolkoztunk, lehet hogy nekik készült? Hogy példát említsek a fürdőszoba: a vécé fölött egy bojler, fiúknak megfelelő homloktámasz, de a lányok sem maradnak hoppon, mert kényelmesen könyökölhetnek pisilés közben a mosdókagylón, ami alatt másik oldalt a kád volt található... A hálószobák a tetőtéren voltak.Három hálószoba volt, két háromágyas és egy kétágyast. Az egyik háromágyasban már a vegák laktak. Úgy döntöttünk Anyósjelölték alszanak a háromszemélyes szoba franciaágyán, az ő szobájukba az egy maradék ágyra áthívjuk Anyósjelölt nővérét, mi fiatalok pedig alszunk a kétszemélyes szobában, vagyis az egyszemélyes ágyakon párban. Guci estére adta be a raplit: az ő ágyuk az ív alatt van és két személy csak akkor fér el, ha merev tartásban fekszik egész éjjel."- Jól van, akkor aludjatok Anyuékkal, Keresztanyu meg megy a lecsapott oldalú falhoz!" - ajánlotta Édes. "- Én aztán nem alszom anyuékkal Apu rettentően horkol...! Végül mi aludtunk anyuséknál (és Apósjelöltnél sokkal durvábban horkoltak a vegák a szomszédban), de némi kárörömmel hallgattuk, mikor bejelentette Keresztanyu általában ötkor kel, a nappal együtt...

A legjobb beszólás

A tizennyolc fős rokonságban volt egy tizenhat éves kiscsaj, Anna. Igazi városi lány, de nyitott a természetre (elmondása szerint állatorvosira készül). Míg a többiek a lecsót főzték ebédre leugrott velünk (így voltunk Apósjelölt, az ő Faterja, Édes és Jómagam) úszni a száz méterre folydogáló Kis- Tiszára. Kagylókra vadásztunk a hirtelen mélyülő vízben, mikor megszólalt: - Jé, döglött kagyló. Kéred? - nyújtotta Édes felé.
- Nem. Nincs hozzá citrom...

A legromantikusabb

Úszkálás közben Édes suttyomban szedett nekem egy szál tavirózsát (hiába mondtam, hogy drága kis növény) később pedig lelt nekem egy jókora teljesen ép, félig nyitott kagylót. Sajnos nem fényképeztem le a virágomat, és elhervadt a kagylóm pedig hazaszállításkor a száradás miatt szétrepedt. "- Te szegény, semmi eméked nem maradt." -mondta már otthon Édes. Lehet kárpótlásképp nem engedte, hogy belefizessek a kenuzás és az apartman díjába...

A legjobb meglepetés

Miközben úszkáltunk édes egy damildarabot vett észre az egyik bokorról lelógni. Odaúszott, megkereste a végét és egy csörgős wobblerrel lett gazdagabb. Abban állapodtunk meg, hogy több, mint egy ezres egy ilyen értéke. Ezután nem győztem vele tartani az iramot, mert képes volt beúszni az összes bokor alját, hátha lel még másikat.

A bújócska bajnok

Anna Faterja eltűnt, mikor visszaértünk a délelőtti pancsolásból. (És vele együtt tűnt el egy ásónyomnyi pálinka) Tizenhét emberből senki se látta hová lett, ez teljesítmény... mivel cukorbeteg emberkéről van szó (ráadásul a nem-tartom-be-fajtából) mindenki beparázott, hogy biztos összeesett valahol. Mikor lementünk a szabadstrandra még akkor is keresték. Később mesélte anyósjelölt a fejleményeket. Emberünk rárabolt a pálinkára, eljött velünk úszni, és amikor kijött a vízből megcsapta a meleg és kifeküdt pihenni a szomszédos csalitosba. Anyósjelölt látta meg, hogy kilóg a lába. Felnyalábolták és ágyba fektették. Kiderült az illető 12 éve masszív alkoholista, elvonót próbált ember... csak Annát sajnáltuk.

A legízetlenebb kaja

A tizennyolc fős rokonság között volt egy vega- család (apu-anyu-nagyfiú) és a szombati ebédhez vállalták a gombapörkölt elkészítését. Félvegaként megkóstoltam. Azt mondják ízetlenül főzök. Fél percig csak a sót szórtam rá.

A legfestőibb látvány

Vendéglátónk tulajdonában volt egy egyszemélyes kajak. Birtokba is vette egyből a csapat, de mi nem elégedtünk meg ennyivel.

A közeli kikötőben béreltünk egy háromszemélyes kenut (kétszemélyes kajak nem volt) és eveztünk egy órácskát a Kis -Tiszán. Először nagyon tartottam tőle, utoljára általánosban voltam vízi-táborban, ott beakadtunk egy csajjal a nádasba vízibiciklivel és kénytelenek voltunk kiszállni, hogy megtoljuk... Felesleges volt az aggodalom. Édes nagy csónakázós múlttal rendelkezve biztos kézzel irányította ladikunkat. Lélegzetelállító látvány tárult elénk. Kenunk oldalánál apró halak ugrándoztak, előttünk sirályok és tőkésrécék úsztak, de olyan közel, hogy a farukon megszámolhattam volna a tollat. A nádas szélén virágzott megannyi tavirózsa és sulyom" - Az egy kárókatona, ott egy vízityúk és, ott az a nagyfejű, egy búbosvöcsök! És ott messze az a nagy fehér kócsag!" Sorolta csillogó szemmel Édes az összes nevét. " - Ha lesz valahol egy házam azt szeretném, hogy egy ilyen hely közelében legyen!" jelentette ki. Ez az ő igazi világa... Aztán elszágudott egy yacht és elzavarta az egész élővilágot. Édes több-kevesebb sikerrel orral hullámnak fordította kenunkat, hogy ne boruljunk fel. " - Városi bunkó... nekem van a legnagyobb járgányom, ti meg forduljatok fel..." Bekormányzott egy nádparavános félig eldugott részre. Letette az evezőt. Kiskölykösen vigyorgott rám: "- Ugye milyen kis eldugott helyet találtam...?"

A legváratlanabb dolog

A szabadstrandra kisétáltuk szombat délután és épp a hamarabb kivonuló csapatunkat kerestük, mikor valaki rákönyökölt a vállamra. " - Na milyen a víz?" Ijedtemben majdnem Édes nyakába ugrottam Vigyori "barátnőmmel" futottam össze. Nyaralni volt ő is Muterjával és annak pasijával (inkább Mikulásnak neveztem volna). Érdekes.. itthon bárhányszor sétálok ki az utcára, beszélünk meg találkozót nem futunk össze, most bezzeg 70 pár kilométerre...

A legbüszkébb pillanat

Édes fejébe vette, hogy idén megtanul tőlem lebegni a víz tetején.

(Korábban már volt próbálkozása, de az mindig búvárkodásba csapott át.) Rá is álltam a dologra, dobja fel magát a víz tetejére, szívja fel magát levegővel, lábát hajtsa be enyhén, karját tárja szét én meg tartom a hátát, amíg nem áll meg a vízen, mint egy parafadugó. A strandolók csak bámultak minket, mint egy megelevenedett Piéta-festményt. Rájött, hogy a levegőfelszívásos feszítéshez kemény hasizommeló kell. Vállat vontam, nem vagyok kigyúrva és négyéves korom óta tudok lebegni, még ásítani is tudok közben... Egy órát biztos gyakoroltunk. Utolsó vízihátas-dobásánál csak a bal lába sarkát kellett tartanom és lebegett! Igaz, eléggé kifacsarodott pozícióban...

A leginaktívabb személy

Guci, Édes húga. Annyira nem hatotta meg a víz közelsége. Alig mert belemenni a szabadstrandon és az idő nagy részét a parton ücsörögve töltötte. A barátja nagy nyűglődéssel tudta rávenni arra is, hogy elmenjenek vízibicajozni. Édes kifejtette a dolgot: " - Nem szereti a vizet és úszni se tud. Őt nem vágta bele Fater a medencébe pelenkás korában, mint engem! Azóta meg csodálkoznak, hogy elrángatni sem lehet a víz mellől..."

A legaktívabb személy

Anyósjelölt nővére. Miután ötkor felkelt egy kölcsönzött biciklivel párban a fiával körbetekerték a Tisza-tavat. Délben értek vissza, de megszólalni se tudott egy negyedóráig és úgy ment, mintha seggberakták volna alaposan... Később visszavitte a bicajt a kölcsönzőbe és gondolta visszajön egy közelebbi úton, így elindult az ellentétes irányba... Tiszacsegénél visszafordították, hogy rossz irányba megy.

A legnagyobb troll

Nem tudom eldönteni melyik idegesített a legjobban. A lassítás nélkül mellettünk elszáguldó nagyobb csónakok, hajók vagy a folyamatosan jelenlévő szúnyogok.

A legzsúfoltabb hétvége

Nem pecáztunk, nem mentünk kalandparkba, se ökocentrumba, de véleményem szerint a mostani így is viszi a prímet...

2012/08/09