Nos, a vizsgaidőszak elég rendesen befigyelt. A mai nap folyamán egy ötös jeggyel lettem gazdagabb (azóta "Puncsos" a középső nevem), de úgy érzem jön még kutyára kamion (pláne a csütörtöki programozásra) szóval sürgősen jelentkezzen nálam, aki ért a Pascalban való kódoláshoz...! Szó mi szó, el vagyok havazva, és Intim Shot is régen volt... Szóval jöjjön aminek jönnie kell:

Valamiért többre becsülöm a szentimentális emberkéket akik hisznek a romantikus, gyertyafényes, rózsákkal körbehintett ágyas első légyottban, mint akiknek tökmindegy kivel, merre csak minél hamarabb... Bár az én "elsőmet" egyikbe se tudnám kategorizálni. A cikin emlékezetes jobban illik rá...

KÉSZ A PIZZA!!!

Mintha tegnap történt volna (Kb. három és fél éve), hogy érettségi után "felszedett" egy 7 évvel idősebb nagyon helyes és rendes srác. Két hónap után együtt mentünk nyári fesztiválra is (mivel Muter is jött velünk,ott ismerkedett meg vele), megbeszéltük, hogy buli után hazavisz minket és nálunk alszik.  Egész éjszaka kerülgettük a forró kását, mert tartottam a dologtól... Biztosított, hogy ő tud várni és ezen a téren én vagyok a főnök. Hajnali négyig ébren voltunk, beszélgettünk és "játszadoztunk" (tapasztalatlan révén ekkor egy felkiáltás fogalmazódott meg bennem: ÚRISTEN...EZ EKKORA!?). Megvolt az eredménye, másnap olyan fáradtak voltunk, hogy még fél napot az ágyban punnyadtunk. Az ebéd utáni visszabújáskor olyan szenvedélyviharba kezdett, hogy kibukott a számon:"- Most úgy érzem megpróbálhatnánk..." Megállt, bociszemekkel nézett rám és egy félős fél-mosoly jelent meg az arcán. "- Biztos?

- Azt hiszem. Csak... félek, hogy fájni fog" - mondtam félénken. Körülnézett, idegesen beletúrt szenvedélyt keltő hosszú hajába." -De biztos szeretnéd?" - az ajtó felé sandított. "- Igen."- feleltem. Megkérdezte nincs-e kulcsom az ajtóhoz? Nincs. Úgyse jön be senki... tovább piszkálta a haját: "- Most már én is félek..." - sóhajtotta. Elnevettem magam és magamhoz húztam: "- Te mitől félsz? - Attól, hogy meg fogod bánni... - Na, csináljuk mielőtt meggondolom magam. - De tényleg akarod? - Igen, akarom." - súgtam a fülébe lágyan. Meggyőztem... Minél érzékibbnek szánva vetkőztetni kezdett, majd a kiscicás boxeromhoz ért... lassan lehúzta... meglepett felszólalás: "- Ez meg dupla???" - Elmagyaráztam, hogy a lányok többsége a fickó boxerokat rövidnadrágként használja. Elkezdtük, feszülten figyeltem érzek-e valami olyat amit ilyen esetben kéne, de felejthetetlen élményként a térdreszketés maradt meg bennem, a hang, ahogy kopogott a fejem az ágytámlán... Meg Muter, aki akció közben fél koppantás után berontott a szobába egy nagy tálcával. - Kész a pizza! - jelentette be dallamosan, letette mellénk az ágyra a tálcát és kiment. Még a takarót magunkra rántani se volt időnk... (Egy jóval későbbi beszélgetés során Muter csak legyintett:" Csak a fél csöcsöd volt kinn, de azt mán láttuk elégszer!") Ebben az abszurd helyzetben a röhögőgörcs volt az első reakcióm. Partnerem alig mert kijönni a szobámból, mert biztosra vette miután rajtakapták, hogy "megrontott" Fater kint várja egy nagybaltával, hogy egy laza mozdulattal kasztrálhassa. Persze, ez elmaradt...

Azóta Édes kiheverte a sokkot, és megtanult nevetni a sztorin. Igaz, azóta is keserű vigyorra húzza a száját, amikor Muter bejelenti, hogy kész a pizza...!

Az pedig már egy másik történet, hogy később kiderült, nincs mit egymás szemére vetnünk. Neki is velem volt az első...

2012/12/18