Nem túl friss a sztori, de ha perverzióra vágytok...

Már meséltem korábban nagyanyámról. Most be szeretném mutatni a barátnéját, Böske nénit...haláli a nyanya.

NAGYANYÁINK ÉS AZ ORÁLSZEX

Böske néni hetvenpár éves. Arca ráncos, mint egy szikkadt krumpli és a formája is hasonló. További jellemzője, hogy imád éles hangon heherészni. Picike nyugdíját képes villámgyorsan elkölteni, így állandó adósságokba keveredik. Mamám kisegítette már párszor. Mivel korához képest jól tartja magát cserébe besegít a házimunkákba. Amikor megismertem pont a zöldbabszedés volt szezonális. Mint kiderült, Böske néni imád nosztalgiázni:

- Hejj a kedves uram is hogy imádta ezt paszulyt, he. Amig meg nem hótt. Ágya meg a jóisten... Nem volt egy szent ember de én már megbocsátottam neki mindent a halálos ágyán.

-Rezső mesélte, hogy mik vóttak Bílával. Együtt dógoztak a téeszben.-kontrázott nagyanyám.

- Mondta hogy te még fíltíkeny is vóttá rá!

-Hogyne lettem vóna! Emlíkszel te a Borisra aki a tejet hordta!? Félcigány bögyös asszony, az unokája ott lakik a Petyusék uccájába...! (analizálás, ismerjük Borist) Na annak osztán köllett minden legíny! Hát oszt kípzeld, hogy járt az én uram után is. Mentek együtt kávézni, mikor vittem bé neki az ebídet akkor is rajtam kereste hun van az uram. Vót bennem olyan ideg... Ne tudd meg kisjányom milyen az...!( Van mán udvarlód? -buzgó bólogatás) Szóttam az uramnak, hogy mit kípzel micsiná ezzel, míg jobban belém hozta az ideget annyira, hogy főkaptam a csákányt! De akkor én annyira megnyugodtam... -csak hümmögtünk bólogattunk, majd folytatta: - És aztat tudod-e hogy vót szeretűje az uramnak? - kérdezte nagyanyámat, aki mindezt olyan arrcal hallgatta, mintha kettőig se tudna számolni.

- Hogyne tudnám... a tejesasszony, a Bori...

-Az vóta! Hát tudod milyenek az ilyenek. Isznak. Sokat. Osztán ríszegen mindent megcsinának akárkinek, nem hinnéd te hűha... (néz rám) ...tudod úgy a szájával... úgy... beveszi a... tudod te Ottílka...

- Nem tudom, nem ismerem ín az ilyet. - rebegte pókerarrcal nagyanyám (gúvadt a szemem az erőlködéstől, próbáltam nem röhögni...)

- Tudod úgy bekapkoggya a fírfiak micsodáját. Osztán ez kél níkik... az ilyennek vót akkor becsűlettye... (Halkan megjegyeztem, most is) Hát osztán a Bíla nálam is eccer bépróbákozott... úgy odafordítta magát... osztán én helyretettem: "Mit gondószt te oszt? Há nem ottan van annak a helye, hanem itten lent, ni...!

Há mit kípzesz te, ín tiszta vagyok, nem akarok valami retket ékapni tűled! Hagggyá éngemet vele bíkibe..."

De oszt tudod milyenek a fírfiak...(néz rám)...

-Amit nem kapnak meg egy helyen, azt keresik a másiknál... - fejeztem be.

- De ín osztán megbocsátottam néki mán mindent...

Ezt a sztorit elmeséltem Édesnek is egy esti fürdés közben. Derült rajta eléggé. Főleg, amikor említettem nagyanyám arckifejezését.

- Milyen lehetett az akkori előjáték? - töprengtem hangosan. "- Jaó gazos a krumpli Ottílka, olyan jaó lenne mán kapálni... -Mennyünk Rezső, de egyúttal kapájjuk mán meg a marharépát is... most úgyis olyan omlós a főd jaó vót a mútheti eső... -Jóvan Ottílka... megkapálom neked ott is.." - Édes teli szájjal röhög az erotikus hanglejtésemen.

- Papának nem volt szeretője...- kuncogtam. - Lehet mama nem zavarta el olyan messzire!

- Meg kellett volna nyíltan kérdezned: Mama! Te lecidáztad papát...?

Böske néni továbbra is állandó vendég nagyanyámnál. Legutóbb azt állította, hogy a burgonyát, nem a meztelencsiga, a drótféreg vagy a krumplibogár rágja össze...

...hanem egy békafajta...

Javítsatok ki, de tudtommal egy békának sincs foga ...nemhogy krumpliéhsége...!

2012/09/19