Alakulgatnak a dolgok, mint a púpos gyerek a prés alatt. Első ízben szarráuntuk a fejünket a friss és tömény tanórákon... iggazi csemege. A bemagoláshoz ki kéne találni valami új technológiát, különben nem leszek félévre hetes tanuló, pedig bizony jól esne egy kis ösztöndíj. Mivel közeledik a Valentin nap, gondoltam meglepem Édest valami különlegességgel...Rózsabimbóm most úgyis megérdemli. Tegnap értesített, hogy elutasította a melót. Volt lent megnézni a terepet. Bejött volna neki, de amiatt, hogy nem találkoznánk eleget nem akarta elvállalni. Inkább elment közmunkára havat lapátolni... Aranyos nagyon... Süncivel soppingoltunk pár jó minőségű fűzőt, bugyingót (sőt szert tettünk combfixre is harisnyakötővel együtt) és elhatároztuk, hogy az "urainkat" Szent Valentájn ünnepére meglepjük ezekkel, sőt egy pár erotikus kisugárzású fotográfiával is. Igen, a fotókat tegnap este rendre sorra el is készítettük (szolid CKM- stílusban). A probléma az volt hol nyomtatjuk ki? Gondoltam a suli mellett van két másoldás. Az egyiknél megvannak a sulis jegyzetek, így többnyire oda járunk, a másikba csak akkor ha az elsőnél nagy a tömeg. Úgy emlékeztem a másodikban nő a kiszolgáló, és kevesebben járnak oda, így hátha nem olyan ciki. Két óra között nagyszünetben át is ugrottunk. Csak amikor bementünk, akkor láttam, hogy bizony most fickó a kiszolgáló és egy kuncsaftja is van éppen. A kuncsaft pont jó ismerős vot... Na jó akkor poénosra vesszük a figurát... Mikor felém fordult, fennhangon kijelentettem." - Fényképet kéne nyomtatni. Exklúzív Valentin napi képeket..." Sünci eddig bírta. Amíg kivadásztam a pendrájvot, hangosan bejelentette, hogy nagyon éhes és megy kaját venni. A fickó felhúzta a szemöldökét, és megkérdezte ennyire komolyak lennének a képek? Mikor pedig kitallózta még magasabbra szaladt a szemöldöke... "- Az igen...ezek tényleg exklúzív képek." Persze ő is röhögött. Ismerőstől kaptam egy "nem-vagytok-semmik" beszólást de ő is vigyorgott. Én csak vállat vontam: " - Most nem volt fantáziánk másra." A fickó megjegyezte viccesen, hogy egy ilyet ő is elfogadna. A többit is elviccelődtük, így már nem is volt olyan ciki a dolog. Süncinek három kisebb kép kellett, nekem csak egy nagyobbacska. Hatszáz lett volna összesen. Sünci már kint várt az ajtóban. " - Na? Hogy sikerült? Mennyi volt?" Elvigyorodtam: "-Az élményért cserébe kaptunk száz forint kedvezményt a nyomtatásból..." Na igen, nem vagyunk semmik...

2012/02/08