Múlt héten volt az a bizonyos "Cikázós" keddi görbe este. Egyáltalán nem az sült ki belőle, mint amire számítottam...Először is... Fickó fejbúvárként arra asszociáltam, hogy ez a díszpinty már egy hete biztos a fészbúkos partifotóinkra veri a gyíkot, ezért eltökélt szándékom volt, hogy kiábrándításként a legkevésbé sem csípem ki magam az érkezésére (ezalatt nem a gyilkos hónaljszagot és a csipás szemeket értem). Így teljes mackófelszerelésben vártam ala old timer "Jóban rosszban" Veronkaként. A legextrább dolog az volt, hogy rendet raktam. Sünci kifestette a szemét, csüngős fülbevalót rakott, és gondosan minden hajszálat eligazítva copfot kötött... Cika beesett másfél órás késéssel. (Szerintem arra várt, hogy megcsörgessük mikor óhajt feljönni, na ezt várhatta volna amíg befagy a pokol...) Mi arra gondoltunk,hogy hoz egy kis üveg Royal vodkát, amit elnyalogatunk valami narancsos dühítővel filmezés közben. A VALÓSÁG: Egy hétdecis Kalinkával állított be. Mivel nem vagyok szakavatott alkohol terén nem tudhattam, hogy ez kétszer olyan erős... Szegény én, akit még a bubis ásványvíz is megcsap, mint Surdát a forgószél... Emlékszem, az első pohár után zsibbadt a nyelvem, még szóvá is tettem... Cika szerintem már lerakta az alapot, mielőtt átjött, folyamatosan csivitelt és ivásra buzdított minket. A térdemre tette a kezét és egyre közeledett. " -Ne taperold a térgyemet! - mondtam kínmosolyogva és levettem a kezét. "- Jajj-bocsika-tudod-én-ilyenkor-ilyen-vagyok-de-ugye-nem-haragszol-ám?" - reagálást kaptam és folytatta. Hogy mellőzve érezze magát folyamatosan fészbújkáltam a második (vagy harmadik) pohár után gondoltam körbe kéne kínálni a csapatot illendőségből a házi kávés sütimmel... következő kép fél óra múlva, magamban vigyorgok, mint a vadalma.

Matykával írogattam chaten. Derengett, mintha nővérem is felhívott volna, hogy valami beadandó dolgozatot kéne csinálnia anyagcsere betegségről és kapóra jönne a "cukros dogám" (jelzem, félévente egyszer hív mobilon, de most ríttig betalált, köszönjük Murphy...) közben Cika Süncit vette célba. Épp valami animés cucc volt a téma, nem az én szakterületem. A süti mellettem pihent az asztalon, mértani közepében a szeletelő késsel... Szégyelltem magam... Legalább három éve voltam ennyire készen... Gyorsan körbekínáltam a sütit és átszöktem szusszanni Gináékhoz (elvileg úgy volt, hogy ő is átjön megcsodálni Cikát, de ez elmaradt) Azt mondták vagy húsz percet voltam odaát. Kinyúltam és felváltva röhögtem-szégyenkeztem. " Te ott merted hagyni Süncit egyedül...? - Mér...hát... csak hozzájött... én csak ürügy voltam... ha meg akarja erőkaszálni csak átkopog..." pont abban a pillanatban kopogtattak. Sünci volt. Édes keresett és otthagytam a mobilom... a hangomból szerintem biztos leszűrte a dolgokat, csak volt olyan rendes, hogy nem hántorgatta a szememre... Nos, visszatértem a szobába. Addigra Cika gátlása és a vodka is jóval fogytán volt. Bejelenette, hogy hoz nekünk törkölypálinkát. Helyeseltünk. Lelépett. Egymásra néztünk " -Nem bírom... - Én se... " Egyet értően kiborítottuk a maradék vodkánkat a csapba... Cika visszatért. Pálinkaosztás kezdődött. Próbáltam felkészülni a hatásra, ezért a csuklómat csípkedtem a józanság érdekében (bejött ez a stratégia), de így is voltak érdekes beeszólásaim pl: ha szakítok egyszer Édessel, akkor a hátralevő életemet a bajuszmintás, félszemű macskámmal, Zsővel kettesben fogom leélni...

Kezdtük unni a dolgot. Önpolírozásba kezdett. Roppant ellenszenves volt, hogy másokat rossz színben tüntetett fel, csak azért, mert ő bezzeg...!Sajnos nem vágott az eszem, mint a zsilett így jóval kevesebbet tudtam trollkodni, de így is jutott. Hogy őt a jó szíve fogja sírba tenni, mert egy lánynak egyszer visszaadta a csomagját, meg kölcsönadott egy nőnek 25 ezret (-Hallod, ha ilyen jó szíved van igazán adhatnál nekem is egy fél millát, hogy elkezdjem a közös jövőt a Jóemberrel, majd visszaadom, ha nyerek a lottón!) Hogy neki milyen jó keresete van... hogy a SZÉP kártyájáról nem is tudja mire költse a pénzét (-Látszik, észt nem sikerült rajta venni) milyen keveset melózik... hogy ő vitte a legtöbbre a középsulis osztályból.  (-Tudod, mindenki rendőrként kezdi, de valaki továbbtanul!), hogy ő már egy hete nem alkoholizált (- Át tudom érezni az elvonási tüneteidet!) majd kibeszélte kemény két szem exbarátnőjét. Felajánlotta, hogy hoz az egekig felmagasztalt pattogatni való kukoricát. Már ki kellett tessékelni az ajtón finoman. Megigértük, hogy iszunk a törkölyéből amíg jön, majd párnával ütlegelve próbáltuk mozgásra bírni. Ekkor részben beteljesült az "álmom"... átölelt... (igaz hátulról és azt visítottam, hogy "- Veszed le rólam a mocskos mancsod különben beperellek moleszterálásért!" Haha... mintha kályhát fogott volna) Lelépett... Megmarkoltam az üveg nyakát, majd egy mozdulattal másfél decit szabadon engedtem az ablakon. "-Hű... nézd meg milyen ügyesek voltunk... mennyit megittunk!" Kicsit meglepődött, amikor tapasztalta a fogyást. Ráfogtuk Sünci rosszullétét... Még jobb hangulatba került (mivel ő le is húzta azt a mennyiséget, amit mi elcsaltunk) meg volt bizonyosodva róla, hogy neki milyen jó hangja van, ezért magánelőadású karaoke-buliba kezdett a laptopom előtt. Mi enye utalásként lenyomattuk neki az alábbi számot, de nem vette a lapot...

Sünci már elbarikádozta magát az ágyába a rosszullétére hivatkozva a szoba másik végébe, én pedig vállat vonva bebújtam mellé. Ő dalolászott, mi már sunyiban röhögtünk rajta, és azt tárgyaltuk, hogy pateroljuk ki. Kicsit tartottunk tőle, miután elmesélte, hogy egyszer felbaszták az agyát és szétverte egy egész szoba berendezését... Volt egy próbálkozása, hogy betársul hozzánk, de egy tőlem származó állcsúcsra irányzott frottír zoknis rúgástól és egy "Takaroggyááámááá...!" felszólítástól elment a kedve. Később Sünci kibontotta haját, leszedte a fülbevalóit és elpilledt (legalábbis úgy nézett ki). Én még nosztalgiáztam Cikával. Sorozatokról beszélgettünk, magamban ironizáltam... én ennek a képét nyomtattam ki sutyiban... az ájulás kerülgetett, ha hozzámszólt... novellát írtam róla... még jó, hogy a használt rágóját nem tettem zsebre... Ahogy beszélgettünk egyre csalódottabb lettem... elkurvult a kölyök... véglegesen. Ez olyasmi fajta csalódás volt, mint amikor egy gyerek rádöbben, hogy nem létezik a Mikulás... "Á, tudtam én... gondoltam, hogy nem igaz...de mégis jó lett volna, ha tévedek..." Lehet igaz se volt... Tudom, előszeretettel húzok a számomra szimpatikus emberekre "cukormázat". Édesre is, lassan olvad... Most úgy érzem, nem egy kupac ganajt, hanem egy hibáktól nem mentesült,

de nagyon is szerethető embert takar...

Cika kinyúlni kezdett. Felajánlottam, hogy nézzünk-e filmet vagy csináljunk zárórát? A záróra mellett szavazott. Még búcsúzóul végigstírölte az alvó Süncit ("- Úgy alszik, mint egy kengurubébi!). Megpróbált a talpán végigsimítani, de figyelmeztettem, hogy ne tegye, ha kedves a fogsora... Végül a fülébe suttogva elköszönt és becsukta maga után az ajtót... " -Na végre, hogy elhúzott a rákba! Phű, de büdös volt!"- pattant ki Sünci az ágyból. Hajnali fél kettő volt... A törkölyből még most is van egy másfél deci... úgy terveztem, hogy újságpapír-mintás körömfestésre ideális lesz felhasználni...

Úgy érzem, Vadászka után egy korábbi, múltbéli személyt fosztottam meg az általam felépített mítosztól. Kíváncsi vagyok, legközelebb melyik korszakomból bukkan elő ismét egy levarratlan szál...?

2012/11/06