Őrültek háza van... vagyis közeledik a vizsgaidőszak. Tavaly ilyenkor még a "szakdogát" írtam a pékség működéséről...:Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer tavaly februártól a pékségben egy "édes" kövér kis főnökasszonykám... Nagyon édesen meg tudta ígérni, hogy segít a szakdolgozatom megírásában, sőt, ha olyan a dolog még fizetést is ad, csak az a bibi, hogy árumozgalom csak éjszaka van nála, ezért nála a gyakorlatomat este kilenctől hajnal ötig kell töltenem. Mit volt mit tenni, jobb híján belementem a dologba. Az első "napomon" még beszélgettünk, miközben segítettem rohadt almát pucolni (hmm az ment bele a fincsi almásrétesbe). Szóba került, hogy van cukorbeteg az ismerőseim között, és mondta, hogy bizony ő is cukros és milyen hatalmas nagy betegség ez borzalom, neki jövő héten is be kell feküdni a klinikára. Szakavatottként annyit mondtam, hogy nem nagy betegség, ha az ember be tudja tartani az előírásokat... Megfagyott egy pillanatra a levegő és éreztem, hogy most írtam le magam egész gyakorlati időmre. Ezek után egyre kevésbé voltak rózsásak a helyzetek. Próbáltam némi információmorzsát gyűjteni az alkalmazottaktól a szakdolgozatomhoz (mivel főnökasszonyt keveset láttam, folyton úton volt és nem ért rá bármiben is segíteni). A kitűzött rendelési listákat próbáltam összeírni, hogy esetleg arról csinálhatnék egy jó kis diagramot. A főnökasszony egyszer látta, hogy bogarászom őket, már többet nem voltak kitűzve a listák, csak a kisfőnök találkozhatott velük. Ez így ment egy darabig, és kábé egy hónap után, éreztem hogy nem bírja ezt a fordított nappalt az egészségem, meg persze a hűvös helyen való kenyérszeletelést sem. Beteg lettem. Orvosnál voltam, beszóltam ( főnökasszonyt nem értem el) hiányoztam... mikor visszamentem az arcoskodó kisfőnök azzal fogadott, hogy egy rendes munkahelynél már kirúgtak volna, megjegyeztem egy rendes munkahelynél kapnék fizetést is (mert persze ezek után erről sem volt szó). Főnökasszony morgott, mikor futólag találkoztam vele. Azon a héten volt, hogy behoztam a fényképezőmet, hogy csináljak egy pár képet a dolgozatomhoz.
A főnökasszony leszólt, hogy tilos bármilyen képet is készítenem az üzemről. Egy hét körül telt el... megint beteg lettem. Szédültem, folyt az orrom tüszköltem, de hiányozni nem akartam, mert féltem, hogy nem igazolja le a gyakorlatomat... Hajnalban főnökasszony betévedt, látta milyen beteg vagyok: "- Ha ilyen beteg vagy, minek jöttél dolgozni?! Lefertőzöl mindent!" rivallt rám és elvonult dolgára.(Később kisfőnök hazavitte, mert panaszkodott, hogy nincs túl jól, gondoltam...ne legyél!) Dolgoztam tovább, kisfőnök is méricskélőn nézett rám. " - Megy egy szállítmány a városodba, mész a fuvarozóval haza?" csak egy ahat tudtam kinyögni. Ebből arra számítottam, hogy szól, ha jön a fuvarozó. Ja, hát nem, mert azt hitte én aztán tudom melyik az... Ekkor gondoltam elég. Kiballagtam a vasútállomásra, nem tudom hány óra volt, de a váróterem nem volt még nyitva, arra két órát kellett volna várnom a hidegben, a vonatomra pedig hármat. Felcsörgettem Fatert, szerencsémre eljött elém. Másnap doki...két hét tüdőgyulladással, beszóltam az üzembe hogy beteg vagyok. Melózni vissza... Főnökasszony tombolt, hogy mi az hogy se szó se beszéd hiányozni merek? Nem igazol le nekem semmit, mert be se járok! Csendben jegyeztem meg, hogy nem tetszik emlékezni, pont maga küldött akkor haza...? Kisfőnök hiányzott... betegségem alatt elvágta a kezét a kenyérszeletelőgép... Azt a fuvarozót állították be helyette áruösszekészítőnek, akinek előtte héten kellett volna hazavinnie. Aznap este éreztem, ezek nem fognak segíteni egy betűt sem( egy hét hiányzott még  a gyakorlatomból), de rohadjak meg, ha még egy napot dolgozok itt ezeknek a férgeknek a semmiért...Kicsit később tudtam meg, hogy ez a nonstop hidegben ácsorgós 8 órás szeletelős volt náluk a piszkos munka... előttem heti rendszerességgel cserélték az embereket, mert senki sem bírta tovább. Én csak egy hülye ingyenmunkás voltam... Szerencsére Édes ismerőse révén persze happy end lett a sztori, de tovább vezetném a fonalat, most januárig... Ugyanis "ex" főnökasszony most télen épp kenyeret fuvarozott az egyik munkásával, amikor rosszul lett... Nagyon rosszul... Olyannyira, hogy mentőhelikoptert hívtak hozzá, de már csak a hullaszállítók vitték tovább... Agyvérzés... Igen, ha túl magas az ember cukra akkor fennáll ennek a veszélye... Én mondtam, nem nagy betegség a cukorbetegség, ha valaki betartja az előírásokat... ami a megfelelő étkezés, megfelelő inzulinadás, és a megfelelő alvásidő (szerintem ez tette be az ajtót)... A sztori tanulsága: "Az egészség a legnagyobb kincs, minden más csak körítés" Szerintem főnökasszony sem vitt magával egy vasat sem, de egy csinos sírkőre azért biztos futotta...

2012/05/15