Önámítás

(...)- Akkor mikor jössz holnap? - Édessel telefonálok. Vigyorgok magamnak, mivel örülök, hogy hallom a hangját.

- Hát...nem holnap megyek, hanem szombaton. - leolvad az arcomról a mosoly.

- Meló van? Akkor jössz olyan este nyolc körül? - kérdem és arra gondolok, hogy fuccs a betervezett koncertnek.

- Elég jó időben leszek, ha nyolcra odaérek...Muter még valami pakolást is akar csinálni...

- Értem. - nem tudok rá mit mondani. Ő se tud mit mondani.

- Na, jó akkor majd úgyis jössz valamikor. - mondom könnyednek szánt hangon. Gyors búcsú.

Agyam kikapcsolva, Nyan Cat Lost in Space bekapcsolva...

Csalódott vagyok...?Duzzogok...?Vagy netalán gyanakszom...? Mind három és egyik se... Nem vagyunk mi összenőve, talán előszedem a tanulnivalót, pénteken konzultáció után bevágok egy vödör fagyit Matykával és Rickkel, nem rohanok haza főzni mint egy őrült, szombaton megfőzök, leepilálom a lábam, és esetleg összefutok egy régi "barinővel" koncerten és, ha Édes beesik valamikor majd ott keressen.

2011/06/02/