Nos, vasárnaptól szerda hajnalig itt volt Édes. Azt az időszakot most szívesen törölném és restartolnám...A "szar" idő miatt nem voltunk semerre. Fater ha itthon volt csinálta a szokásos csipkelődést, osztogatást én meg természetesen nem hagytam magam. Elment az életkedvem is tőle... Édes meg a pártjára állt. Aranyos, de tőle is elment a hangulatom. Édes sem volt jó passzban, próbáltam vele bohóckodni, de azt mondta inkább menjek főzni. Rendben, aznap nem is mentem többet a közelébe. Estére fel is tűnt neki, hogy szar van a palacsintában. "Most akkor elmondod, hogy mi volt a bajod egész nap?" Két óra hosszáig nem szóltam semmit (ha az ő stílusában nyomattam volna, akkor két hétig is húzhattuk volna). Találgatott: a tegnap este, hogy nem ittuk meg a pezsgőjét és elmaradt az esti szex is? Vagy, hogy nem mentünk strandra?Gondolatbeli verzió: "Oh, csak annyira oda voltam érte, hogy Faterral olyan jól elvagytok "- Már megint muffint sütött neked, hogy bírod te ezt? - Ez van, ezt kell enni... - Ne félj, legközelebb ez sem lesz..." Az ember lesi itt a kívánságaidat, lohol utánad, mint egy pulikutya, kiteszi a lelkét te meg le sem szarod! Főzzön rád inkább édesanyád! Le kell szedni a meggyet meggybornak? Három vödörrel szedtem le a hét folyamán nem mindegy, hogy az a pár szem a lavórban rohad meg vagy a fán?! Sokkal izgalmasabb, így megvan az esély rá, hogy a szar létrán kitöröm a nyakam...Ha ennyire egy húron pendültök, inkább vele aludj egy ágyban! Egész jó lett volna az idő strandra, legalább nem kapnának bőrrákot a hátadon az anyajegyek. Sétálni, vagy fagyizni? Áh, nem egy héten max két napot vagyunk együtt, akkor is itthon kell megrohadni! Látványosan magadba fordulsz, duzzogsz, az ember már négykézláb mászik, hogy bökd már ki, mi a bajod és meg sem nyikkansz, na most szenvedj meg te is." Kibökött verzió: "Kicsit mellőzve éreztem magam..." Azt mondta ő is (hah, ezek után ez volt a cél), aztán taglalta, hogy elment az életkedve is, amikor kiszámolta, hogy legközelebb másfél hét múlva találkozunk. Igen, és előző este azon húzta fel magát, hogy Faterral mennyit veszekszem, úgymond a semmin... Kicsit még kiveséztük a témát és levonta következtetésképp, hogy hiába vagyunk együtt több, mint két éve, nem ismerjük még egymást eléggé. Kevés arra a heti két nap, pláne ha egy "duzzogással" telik el. "- És akkor mi legyen?" - kérdeztem szinte várva, hogy felvesse a szakítás ötletét. Nem vetette fel, megpuszilt és átölelt. Ezek után pár évig biztos jegygyűrűről nem is álmodhatok...de lehet már nem is akarok. Szerintem genetikailag belém van kódolva, hogy ne tudjak összeszedni egy normális kapcsolatot. Legalábbis anyai ágról több az elvált rokon, mint a házas és éppen az ősök sem állják egymás szagát. Már kipanaszkodtam magam két embernek is. Az egyik Matyka volt. Hibásan választottam hallgatóságot. Most azt hiszi zöld utat kapott felém. Jövő hét elején lehet még le is nézek hozzá, azt mondta kell neki az egyik macskuszunk (nálunk szűkös a hely, lassan jön az új csapat).Ja, és szeretné, hogy szülei lássák, mégiscsak "udvarol" valakinek. Mondjuk én tisztáztam a dolgot, ha a kezemen kívül bármimhez is ér, a nyár további szakaszában infúzión keresztül fogja kapni a bundás kenyeret... Sajnálom szegény gyereket meg minden, de akkor sem kéne, ha hozzám vágnák...

2011/07/09/