Cukormázban gazdag hétvégém volt szóval, aki fogfájós, diétázik, vagy cukorbeteg, az ne olvassa tovább!Úgy vártam a hétvégét (ami nekem már csütörtökön elkezdődött), mint a Messiást! Édest már két hete nem láttam, így képes voltam az uccsó két órámat ellébecolni (amit utóbb kiderült helyesen tettem, ugyanis megúsztam egy karót). A közlekedés ellenem dolgozott, Rózsabimbóm értesített, hogy bizony bombariadó van az átszállóhelyemen, így újra kell terveznem az útvonalat. Sebaj, csak kb. 2-3 órát utaztam. Mikor végre befutottam a nyári konyhában lerámoltam, rátapadtam a cserépkályhára és váltottam pár szót az „in-laws”- okkal. Csak úgy csillogott Édes szeme, amikor meglátott. Elújságolta, hogy a közmunkán havat lapátolnak a temetőben, mennyire mocsok a felügyelőjük, és azt is, hogy több zsét kap elvileg, mint a többiek (mivel neki van érettségije). Szerencséjére egy irokéz indián sincs a csapatukban. Vacsi után bevonultunk a kuckójába. Alig raktam le a cuccomat, már olyan erősen ölelt, hogy azt hittem csak ünnepnapon kapok levegőt. " - Úgy hiányoztááál! Mint az állat...! Nem is engedlek  már el soha többet!" Vártam, de mégis meglepett ez a nagy szeretetroham. " - Oké...lesz időd megunni, mivel hétfőn megyek vissza, 11- kor kezdődik az első órám..." Hatalmas mosoly és további bordaropogtatás: " - De jóóó...! Én soha nem foglak megunni!" Ilyen hangulatban kerültünk a heverőre, ahol a ruha alatti kalandozásnál felfedezett valami furcsaságot. Szinte hallottam, hogy jár az agya, fél figyelemben: "Mi ez? Melltartó? Nem melltartó, annak hosszú... Ez meg mi? Merevítő két csíkban...? Masni...? Szalag...? Selyem...? Fodor...? Mi a nyavaja?" És megkérdezte hangosan: "- Mi ez? - Áh...semmi..." És ekkor tűrte fel a ruhám, hogy jobban szemügyre vegye a dolgot. A fekete fűzőm sikert aratott. És a fotó rólam pláne, amit csináltunk és "kínok között" kinyomtattunk. (Egyébként én egy macska mintás szemüvegtörlő kendőt kaptam tőle) Másnap és az azutáni napon délután szánkózni vitt a dombra. Úgy éreztem magam, mint egy hatéves. De ő is... Végigpróbáltuk az egész íratlan "szánkó-szútrát": csúsztunk szólóban, párosával, ülve, hason, háttal előre, és egymás hátára mászva (vagyis én másztam rá, mivel ő lassan súrolja a 85 kilós álomhatárt, így csekély 25 kiló van köztünk). A legmesszebbre mi csúsztunk az össze  "domboló" közül, de vágódtunk is akkorákat, pláne a szendvicses csúszásoknál.  A vége mindig ugyanaz volt. Átázott a derekam, ő pedig hazavitt a zsebében egy marék havat. Esténként filmet néztünk és szorosan összebújva aludtunk, mint a bunda. Vasárnap kezdtek elromlani a dolgok. A kocsijában volt egy dobozos kóla az italtartós résznél. Még a faterja tette be neki, ő meg gondolta majd megissza, ha lemegy a cukra. Ez volt nyáron. Ez a kis kólácska pedi jéggé fagyott, mivel elég hűs volt odakint az idő. Vasárnap reggel Édes faterja kiállt a kocsival, hogy legyen hely a garázsban és bizony a fekete szín magába szívta a meleget pont annyira, hogy a kémia beinduljon a kis dobozban. A detonációt nem látttuk, csak a végeredményt. A pici doboz teleszórta a kocsit, főleg a világosszürke mennyezeti kárpitot jeges kólával, ami bizony nem sokáig maradt jeges. Rózsabimbó ebéd előtt tudta meg a dolgot és a látványra úgy összeszorult a torka, hogy egy falatot nem tudott enni... Persze hősnőként segítettem súrolni (amit bizony nem nagyon lehetett, mivel erősen szöszölődött az anyag). A száradáskori végeredményt nem láttam, biztos foltos lett... Hétfőn egyedül keltem, mivel a Jómunkásembernek fél 8-ra kellett menni a hivatalba. Amikor felhúztam a redőnyt még láttam, hogy elhúz a ház előtt és felém integet... Késett a buszom...A vonat bezzeg nem, amihez lett volna csatlakozás... Az azutáni inter city (amire "csak" 500 Ft volt a helyjegy) az bezzeg késett. Mégpedig 30 percet. Mikor beértem körbeszaladtam két horgászboltot, hogy megvennék-e az Édes által gyártott haltartókat, de mindkettő azt mondta, hogy túl drága nekik. Szaros kínai vackok... Már mindent kiszorítanak. Két helyen még benéztem sapi ügyben (Édes mondta, hogy olyan kell neki ami baseball sapka szabású, de van fülvédője én persze vállaltam a beszerzést). Egyetlen egyet leltem. Teljesen letargikus voltam, a vállam leszakadt a hatalmas táskától, így gondoltam: a mai nap folyamán menjen a tököm suliba... Nekem megvolt előre a Valentin nap.

2012/02/13