"- Mennyi hús kell nektek? Csirkemellből hány kilót kértek? Tegnap bele se írtátok a leltárba mennyi van...
- Haggyá má' békén, helyetted ne adjam le a rendelést...?"
"A csárda olyan, mint egy falu: ha az elején fingasz egyet, a végén már azt mondják be is fostál."
Huhh..de fáradt vagyok. Hajnal kettőkor még az ukrán konzumlányok visítozását hallgattuk, mert igen a Csárda panzióként is üzemel és természetes, hogy a szolgálati lakásba minden behallatszik. Hagyjuk... csak felhúzom magam, hogy egyes pénzes emberek miket nem csinálnak jó dolgukban. Inkább elkezdem a konyha bemutatását, ahogy ígértem:
Dolgozunk. Pénzt keresünk. Ingyen szállás van. Nekem 3, Édesnek 10 percre van a melóhely. Ingyen ebéd van. 250 km a hazaút. Édes a szakmájában dolgozik. Én nem. Mosogatok. Alapanyagot összekészítek. Vagy takarítok. És árut rendelek. Majd átveszem és kifizetem. Újabban kineveztek tisztítószer-raktár felelősnek. Ível a karrier.
"-Igen tessék?
- Na szevasz Nova! Gondoltam felhívlak már.
- Szevasz Lee! Mi újság veled?
- Hát tudod... írtam, hogy szétmentem az Ancsával... Nem fog itthon a hely. Úgy néz ki szerdán megyek Mosonmagyaróvárba szalagmunkára. Állják a szállást és a kaját..három műszak...
- Na tessék... én is megyek itthonról rövidesen Pest alá. Diplomával felvesznek egy csárdába konyhai kisegítőnek, most mit szólsz... Te, nincs kedved átugrani hétvégén valamelyik nap? Már ezer éve találkoztunk és ezután szerintem az életben úgyse látjuk többet egymást...
- Hát, jól van. Mikorra nézzek buszt...?".
Vicces, hogy olykor az ember előtt konkrétan kirajzódik a jó és a rossz események végtelen Gauss -görbéje. Egyszer lent, egyszer fent... A múltkori kéretlen "tésvírkíséret" után elég jól alakult a hétvégém.
Eltelt a suli második hete is. Még hét elején végleg megfialt a laptopom adaptere (megint). Ezt már eljátszotta korábban, persze amikor a TDK- dolgozat írás közepén tartottam, és másnapra vittem volna ellenőrzésre az anyagot...
Na, mindegy. A pálmát akkor is a mai hazabaktatásom vitte... Már legalább nyolc éve járok aktívan vonattal, de most beleszaladtam egy klasszikus esetbe.
Szikrázó napsütés volt, az utcán strandruhás emberek tömege folydogált a fürdő bejáratához.
Úgy döntöttem megtöröm a csaknem 2 hónapig tartó csendet. Pontokba szedett beszámoló következik: